Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Vakarcs Kálmán: Halászat Szentgotthárd környékén

Halászat Szentgotthárd kornyékén Szentgotthárd környéke, mint folyókban-patakokban bővelkedő terület, mindenkor igen alkalmas volt a halászatra.A régi apátsági törzsbirtokot a Rába 35 km hosszúságban érin tette, azonban a papok nem elégedtek meg a természetes és bő séges halterméssel, hanem vesszőkeritésekkel halászóhelyeket u.n. halászóvizek

et is létesítettek. Egykor Csörötnek és Szakonyfalu határában voltak ilyen helyek. Néhány öreg arról is tud, hogy valamikor Szentgotthárdon és Magyarlakon is létesített az apátság gátépítéssel és feltorlaszolt vizzel mesterséges halastavakat. Az apátság, amely egyik rendi regulájánál fogva, a halat a böjti eledelek közé sorolta, - Szent Benedek szabályai szerint csak a betegeknek és a gyengéknek volt megengedve a hal fogyasztása böjt idején - a haltenyésztést magas fokra emelte. Jobbágyainak egyik főtevékenysége a halászattál járó munka volt, és az itteni nép már ezért is szereti a halászatot, nemcsak ősi hagyományok alapján. A Rába Szentgotthárdnál ér magyar földre. Regényes vidéke van; több vízimalmot hajt. Különösen az 1664-i nagyfáival /szentgotthárdi/ csata szerzett neki nagy hirnevet, és ebből az időből sok monda is fűződik hozzá. A szentgotthárdi Holt-Rába keletkezéséről a hagyományok annyit tudnak,hogy a Rábának 1828-ban ástak uj medret, amely Rábatótfalu irányából a selyemgyár kertjein át a Schábedli vendéglő, a városháza, a Korona vendéglő, majd Rábakéthely felé a rábakéthelyi Rába-mederhez vezetett. A szentgotthárdi öregek állítása szerint a nép robotmunkával ásta ki a medret. A Holt-Rábában esőzések alkalmával ma is nagy viz van. Befagyott vizén télen korcsolyáznak. A szentgotthárdi Rába-szakasz halai izletesebbek a tavi halaknál. Ponty, harcsa, folyami sügér, csuka, menyhal,orsóhal márna, ragadozó őn, domolykó, compó, kárász, keszeg,paduc, szélhajtó küsz, pisztráng és rák is tekintélyes mennyi-