Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o

jen meddümarhának csináltunk rázottat

. Zabszalmát és elsőosztályú szénát összeráztunk villával. Vót ahoz való favilla. " Ezenkivül még sót adtunk a marháknak. "Megveszünk egy 2ü kilós küsót, azt fúróval megfúrjuk, belehúzunk egy láncvagy istrángdarabot, felakasszuk a fal ódalába, elejibe, a jászol fölé. Ott nyalogassa. Ott Van egy nap egy éjjel.Akkor tesszük a másik elejibe, a másik kettő elejibe. Hát nálunk nem volt probléma a só. Parajáról akkorát hozott, amekkorát akart. " A havason annyit ivott az állat, amennyit kivánt, és ahányszor akart; ott csörgedezett mindenütt a patak. Naponta többször is átfordult rajta a csorda. Kut nem volt, nem kellett, a pásztornak nem volt gondja az itatás. A faluban a gazda cseberben vitte a vizet a marhák elé napjában kétszer a kútról vagy a folyóról. Az is szokás volt, hogy a marhát hajtotta a vizre, a folyóhoz a kúthoz. III. Istálló, pajta

. A ditrói istálló állitólag palota volt a budajenőihez képest. A lakóházzal szemben hátrább, távolabb állt; mindenképpen külön ettől. Pából készitették kőfundamentumra. A fa- jászol elutt voltak az állások

. A jászol vastag dulápból

, 48 mm-es deszkából készült. "Fejel /azaz felül/ kidomboritett jászojfa, abba jukak fúrva karikák hejett. Szóval sürün jukak vannak. Amejik marha döfősebb, arrébb köti. A lónak kötcféKlánc végibe fabotikó van kötve, lehúzza abba a jukba." A lójászol nem magasabb, "csak a ló előtt a falon van csinálva etető fogas

. Száraz takarmányt eszi a fogasból, nyersebbet a jászolból." A ló-és tehénistálló nem volt külön, csak el volt választva. "Az istállónak hátul rendesen ablaka van, labbancsos ablak, ahol a ganyét kidobja. A ganyénak gödör van ásva, s kirakva téglából s cimenttel." Az istálló padlója "fából van faragott fa, vagy pedig vastag foszni

, ojan 68-as vastagságú