Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o

A lovak éppolyan egyenkint kerültek be, mint ki. A választáskor kifizették a pásztorokat, megfizették a regelőpénzt

, havasbért ; a tocskorpénzt és egyéb szerződött fizetést az esztenás gazda adta. A vál sztás a faluban történt. Teheneknél nem volt probléma, a sok juhnál pedig ^ülje_yek alapján ment. Behajtották egy kertbe, s ott kiszedte a magáét mindenki. Nagy esemény volt. Az egész falu hangos volt tőle. A választással a csordák szétoszlottak,az állat a gazaa kezére került, jászol mellé, takarmányra szorult. A tél az állattartás uj módját hozta magával. b. A ditrói istállós kezes tartás /tél/. A kezes tartás az állat ellátásában a csinált takarmányt, legelő helyett a jászlat, a kezdetleges pásztor építményekkel, a szabad éggel szemben a meleg istállót jelentette. Az istállóba kerüléssel megszűntek a csordák, s az azokat őriző pásztorok helyett az állat gondviselője maga a gazda lett. Mielőtt a vad hideg végképp istállóba zárta vol na a jószágot, a kezes tartásnak egy átmeneti fokozata volt gyakorlatban, amely a havasi pásztorkodással sok vonásban rokon, leginkább peaig a régi, nyomáson űzött legeltetéssel lehet egybevetni. 1. Geordák a kezes tartásnál. Az oszló

. tímlitettük, hogy a marhák nyárra nem maradék nélkül kerültek a havasra, hanem egy-két tehén minden háznál otthon maradt részben a család tejellátására, részben a mezei munka végzésére. Ezekből állt az úgynevezett hazajáró csorda

. Reggel a pásztorok kihajtották a legelőre a.' állatokat, s a napi legeltetés után ismét az istállóba kerültek. Tagositás elctt három hazajáró tehéncsorda volt. Nem volt körülhatárolt legelőjük, nanem az egész nyomást járták. A tagosításkor kát területet kiszakították a hazajáró csordáknak az azelőtti forgó határból. Ide járt a két csorda: a lelszegieké és az alszegieké. ^sszel, a sok havasi csorda leszorulásakor, amellyel