Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o

kas elleni védelem. Nem legeltettek a pásztorok, hanem éreztek

. " Nagyon vigyáztak, tüzeltek. S azér voltak azok a nagy ostorok

. Feszt harsogtattak. 3 nagy harangok, s nagy ostorok. A vad attól menekült."Az őrzés volt a nagy juhászkutyák egyetlen feladata is.Nyakukon szöges örv, gárd volt a farkas ellen. A nagy harangokat sem azért kötötték a félrejáró állatokra, mert a kártételtől féltették, hanem, hogy a vad el ne kapja. Gyakran megesett, hogy a dérlőhelyen lepte meg a medve a marhát, s szakitotta ki a sorját

. Ébernek kellett a pásztornak lennie, kivált éjjel. A tűzön, harsogtatáson és harangokon kivül még pásztorkürtök is ijesztgették a vadat,

s azzal több kilométerre jelt adtak a pásztorok egymásnak. A kürtöket románok faragták ki. A harangok után keresték meg az elkódorgó állatot. Volt eset, hogy napokig, sőt hetekig kerestek egy tehenet. A lovakat nem kellett félteni, azok féltek a farkastól. Ha közeledett, a lovak a csikót közrevették, s rúgtak kifelé, hogy a farkas nem tudta elérni őket. A nagy ökrök a medvét elhajtották. Ha mégis kár esett az állatban, a pásztor, illetve az esztenás gazda az állat bőrével számolt. Ha nem, fizetett. Lopás Oiûber emlékez et óta két izben fordult elő a lovaknál. Cigányok loptak el két lovat, de azok is megkerültek. Az őrzés napi menete viszonylagos egyhangúsággal telt. egyik nap a másik után. Mig a pásztorok a havast járták, a bács az esztenaházban a tejet dolgozta fel. Vl/2. A tejmunka

. Fejés

. A juhokat reggel, délben, este, naponta háromszor fejték. A teheneket csak este és reggel. . A juhok fejese a fejőben

, esztrungában történt. A fejő lécekből összeállított kerités. Ebbe hajtották be a fejőjuhokat. A fejő egyik részén 3-4 akkora lyuk volt, amin egy juh éppen kifért. Ezen hajtotta keresztül a sztungahajtó fiu, a monyator a juhokat "hé lá sztunge" kiáltásokkal. A lyukon