Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o
Az esztenás csordákban viszont sokkal többre volt szükség a fejés és a tejmunka elvégzésére. Fejlett pásztorszervezet nem volt, mint az Alföldön. A juhesztenán rangban első a báca volt, aki a tejmunkát végezte. Más feladata nem volt. Utána következett, aki a juhokat őrizte, és a báccsal fejt: egy-két fejő pásztor és a monyator vagy sztungahajtó gyerek. A tehénesztenán két fejőpásztorra volt szükség: egy a meddőkkel járt. A főpásztor itt is a bács volt, a borjupásztor rendszerint gyerek, néha leányka volt. A tehénesztenákon a tejmunkát / a bács teendőjét/ gyakran maga az esztenás gazda végezte. A társulásos esztenákra fogadott pásztoroknak semmi közük sem volt a hatóságokhoz; a nem esztenás csorda pásztorait feleskették . A tehén-, ló- és disznócsorda pásztorai magyarok voltak, a juhokhoz román faluból hoztak pásztort. A tehenet a román nem szerette, de a tehénesztenákon is gyakran román volt a bács, mert az jobban értett a turókészitéshez. S bár juhesztenán is gyakran voltak székely pásztorok, a határ mégis jól kirajzolódik; általában a juhpásztorok románok, a tehénpásztorok magyarok voltak. A tejfeldolgozáshoz a románok értettek jobban. A pásztorok nem alkottak társadalmi réteget, bár egyes családokról emlegetik, hogy inkább belőlük kerültek ki a pásztorok. Általában szegény ember adta rá a fejét. Nem volt könnyű munka annyi tehenet, juhot megfejni. Viseletük ugyanaz volt, mint otthon. Crzőeszközeiket munkán kivül nem hordták. A románok kieresztett inggel jártak. Erős, izmos emberek voltak, életmódjuk, a sok fejés megedzette őket. Főtáplálékuk a tej és turó volt az esztenán, de ettek hust is és rendesen főztek. "Aki pásztor nem szereti, ami az esztenán van, az sokat éhezik. " Csináltak savanyu zsendicét , topcsit : "Az egy rományos étel: sajtot, sajttejet, hagymát .... összerántottak, tojást tettek bele. Finom dolog volt." Heg-
