Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Csalog József: Táltosviaskodás vőfélyversekben

tatja. Tréfái kacagtatok, néha azonban a szavak mögött mintha értelmét vesztett régi komoly tartalom lappangana. Szerep körének teljes méltatása nem felacatom, igy csak egy kisebb részletre szeretném felhivni a figyelmet. Amikor a vacsorának a mai főételét, a paprikáshust hozzák, a konyha és a vendégek közt közvetitő vőfély a régeb bi kéziratok szerint ezeket monaja: Ezért az ételért biz nagy próbát tettem, Egy szilaj uikával hét nap verekedtem. Kis hija, hogy fogam ott nem felejtettem, De oda se neki, csakhogy legyőzhettem! Hevenyében bőrét késsel lefejtettem, A fejét nyakastul mindjár; leszereltem. Ezt a jó eledelt abból készitettem, Megvallom uraim, magam is szeretem. Hig 1ère eresztve, hozzátoldásokkal és rosszabb magyarsággal hasonlókat mond a Pető-féle vőfélykönyv: Ismét megérkeztem uraim, sokára, De merem állitani, nem jártam hiába, Mert olyan jó étket hoztam valójába, Mely első eminens az étkek sorába. Ezen eledelért nagy próbát is tettem. Egy szilaj bikával két /igy!/ nap verekedtem. Kicsinybe sale, fogam ott nem feledtem. De oda se neki, csakhogy legyőzhettem. A szekszárdi régi szöveg első strófája majdnem azonos a Pet*~féle vers második szakaszával, az utána következő sorok azonban hiányzanak, illetve egészen más tartalmúak. Az u jabb kéziratok átvették Petőtől az első szakaszt, de befejezésül megtartották a régi második strófát. Az iaézett szövegrésznek itt a tartalma érdekel bennünket. Az el-eltünő és visszatérő vőfély a paprikáshus feladásakor olyan szavakat mond, és főleg olyan hasonlattal él,