Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Csalog József: Táltosviaskodás vőfélyversekben

Táltosvlaskodás vőfélyversekben A tünedezőben levő szekszárdi lakodalmas szokásoknak összegyűjtése során egyik télen közel husz parasztkéziratot olvastam el. Legtöbbje csak a lakodalmas szokásokat örökiti meg, valódi"vőfélykönyv", és első tekintetre elárulja, hogy jobb vagy rosszabb leírása egy régebbi hasonlónak. Keletkezésük ideje csak ritkán állapitható meg: 1890 és 1910 közé esik. Sok példány évszám nélküli. Az ilyen kézirat irója értesüléseim szerint a mai hatvan-, hetvenéves emberek apja vagy nagyapja, aki már régen meghalt, s a könyvet állitólag fiatal korában másolta. Talán nem tévedek, ha ezeket a legkorábbi példányokat 1870 és 1880 körüli időre teszem. A kéziratos vőfélykcnyvek tartalma nemcsak Szekszárdon, hanem a közeli Sárközben is meglehetősen hasonló. A kimutatható kisebb eltérések részben a paraszti nyelv hatásának tudhatók be, részben meg arra mutatnak, hogy a leiró gyakran hallás után dolgozott, esetleg másnak vagy saját magának a hozzáköltését ls bevette. Összegezve a részletmegfigyeléseket, bizonyos , hogy az eddig ismert egyező szövegrészek egy nyomtatásban megjelent ponyvával, Pető Gergely "Alföldi Vőfélykönyvvé vei" mutatnak közeli rokonságot. Ez a füzetecske évszám megjelölése nélkül a Franklin larsulat nyomdájában készült, és egy padláson talált példány tanúsága szerint Szekszárdon is elterjedt volt. Az a kérdés tehát, hogy az irott vőfélykönyvek meritettek-e Pető vőfélykönyvéből, vizsgálatra szorul. Negyon valószinünek látszik az is, hogy a Pető-féle vőfélykönyv hagyományként élő népi szövegeket használt fel,

s azokat csak kibővítette. A szekszárdi kéziratok szerint a vőlegény vőfélyének caak kevés komoly szerep jutott. Keresztény-izü, bibliai idézetekkel tűzdelt mondókéi vannak a leánykikérésnél, a kisérgetésnél és a vendéghivogatásnál, egyébként ő a fő tréfacsináló, aki az ünnepi vacsorára váró vendégsereget szórakoz-