Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Morvay Péter: Az egykori verbuválás és régi népi táncaink ismeretéhez
rességgel és intenzitással munkába véve még azoknak a jelenségeknek /így pl. a verbuváláshoz kapcsolódó népszokásoknak/ a vizsgálatánál sem, amelyek kialakulása - amint erre másutt, a XVIII, századi népi táncéletre vonatkozó levéltári anyag közlésem kapcsán rámutattam" 1 ' - a népi emlékezés vonalára esik. Peuig éppen itt van sürgős szükség egyrészt az életük alkonyán álló kiváló adatközlők értékes emlékkincsének idejében való megmentésére, másrészt a szájhagyomány gyűjtéssel párhuzamosan végzett intenzív történeti néprajzi kutatás eredményeivel való összehangolására. Az alábbiakban az egykori verbuválás és néhány eddig csak szórványosan ismert régi népi táncfajta megismeréséhez kívánunk anyagot közölni. Célunk ezzel az is, hogy rámutassunk a további kutatás fontosságára és gyümölcsöző voltára ezeken a területeken. Szeretnénk rámutatni egyúttal arra a közölt anyag által illusztrált tanulságra is, mily szerencse, ha a jó megfigyelőképességü, jó emlékezetű é3 jó elbeszélőkészségű idős adatközlő emlékanyaga hasonló, de számunkra 1gen értékes képességekkel megáldott, a megelőző nemzedéket képviselő családtag/szülő, nagyszülő/ közléseiből táplálkozik. /Jó példa erre a harmadik verbuválás közlésünk szolgáltatója, kiben - bár maga már nem érte meg a verbuválások korát - mégis elevenen él a szokás lefolyása. Nagyanyja, kitől tudása származik, minden bizonnyal kitűnő elbeszélő lehetett, ki a 48-as és az azt megelőző verbuválásokat jól megfigyelhette./ Ilyen esetekben a bizonyos értelemben közvetlennek mondható paraszti emlékezés legvégső határáról /kb. 150 esztendő/ menthetünk meg a kutatás számára értékes adalékokat. Az egykori verbuválásokra vonatkozó közléseknél figyelemre méltó, és további kutatásra kell, hogy buzditson, hogy sikerült megtalálni a szabadságharc utáni szórványos verbuválások egyik utolsó /sajnos, azóta már elhunyt/ élő tanuját. Hasonló figyelmet érdemel a leányoknak a verbuválásban való, e formában unikumnak számító szerepére vonatkozó adat, mely
