Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

ifj. Kodolányi János: Adatok Vajszló lótartásához

gyik monyát lehet kivenni, mert a másik egész bent van az ágyékban. Ha az egyiket lehet csak elérni, egy év múlva a másikat i3 leengedi, s akkor ki lehet venni. Ha egy év múlva sem engedi le, nem engeui le sohasem. Ilyen eset van a disznóknál is. A ló természetén meglátszik,ha bent marad az egyik monya. Szakértő is észreveszi. Két-hároméves korában megvan a csődör formája. Bikás lónak nevezik az ilyet.Goromba a természete. A kivágott lónak herélt ló a neve. Van~~è"gy másik nerélési mód is, a régi mód, amellyel Horváth István is herélt, csipcsarappal

. /3. ábra./ A csipcsarap érszoritó, csiptető fából. Egy darab fa kettéhasítva. Az egyik vége el van kötve, a másik szabad. A régi herélők nem is tudtak herélni mással. Ugy heréltek vele, hogy mikor már kivették a monyát, az indára és az érre ráhúzták, fogóval összenyomták, és akkor az addig szabadon álló végét is szorosan összekötötték. Az eret kevés finom rézgálicporral bekenték, hogy égesse el a végét. Használták ugy is, hogy előbb rákötötték,

s csak aztán vágták le a monyát. A csipcsarapot akkor vették le, mikor a seb már leszáradt. Jó volt ez az öregebb lónál, két éven felül. Közömbösítette a vérömlést. Fiatal lónál nem volt jó. Voltak gazdák, akik csipcsarappal kivánták. A bikás lovat födözésre nem használták. Az egyik gazdának Vajszlón volt egyszer ilyen lova. Ha Sellyére mentek 3. Csipcsarap