Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

ifj. Kodolányi János: Adatok Vajszló lótartásához

1752. 1828. 1874. 1883. 1895. 1935. 45 193 545 703 754 399.

6 Nemcsak Vajszló, hanem az egész Ormányság szarvasmarha állománya még a felszabadulást közvetlenül megelőző időkben is nagyrészt fehér fajta volt.^ A nyugati pirostarka évről évre nagyobb teret hóditott, annyira, hogy a fehér fajta ma már csak nyomaiban van meg. A szarvasmarha állományból 1395-ben magyar volt: 702, mokány vagy riska: 12,pirostarka: 33, borzderes: 7; 1935-ben magyar: 125, szimentéli: 74,egyéb pirostarka: 175, egyéb fajta: 25. 8 A közölt számadatok arról tanúskodnak, hogy Vajszló parasztsága az igázásra alkalmas, kitartó fehér szarvasmarha fajtát tartotta, mig át nemiért a ló igázása után a tejgazdálkodásra és a vágómarha nevelésére. Rendelkezésre álló adataink mutatják, hogy a községben a mult század 80-as, 90-es éveiig könnyebb lófajtákat tartottak. A 80-as, 90-es években kezdett elterjedni és a következő évtizedekben egyre általánosabbá válni a muraközi fajta. Vajszló lóállományát 1935-ben a következő fajták alkották: ^ nónius: 10, angol félvér: 4, lipicai: 8, egyéb melegvérű: 83, hidegvérű: 113. A melegvérüek között sok félnehéz keverék volt. Ugyanebben az időben az egész megye lóállománya a következő összetételű volt: ^ Községi Uraüalmi Összesen neleg- hideg- össze- meleg- hideg- össze- meleg- hidegvérű vérű sen vérű vérű • sen vérű vérű L4.534 23.436 37.980 7.192 4.769 11.961 21.726 28.205 A közölt adatok szerint a parasztgazdák lóállományát