Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Horváth Terézia: A kapuvári parasztvarrónők

A KAPUVÁRI PARAS2TYARRÓNÓK A kapuvári női viseletben a népviselet virágzásának korszakában, azaz a századfordulón a legjellegzetesebb ruhadarabok ős diszitésük a parasztvarrónők kezemunkája volt. A fejlett Nyugatdunántulnak ebben a mezővárosában, Kapuvárott erősen polgárias, de ugyanakkor erősen népi ós helyi izlésü divat alakult ki. Az ilyenfajta népviseleteknek különösen fontos tényezője a parasztvarrónők munkája, ezért érdemes külön is tanulmányozni. Azon a fokon, amikor a női ruházatban a házi és kisipari készitésü alapanyagok mellé már jelentékeny mennyiségű gyári kelme is felsorakozik, munkamegosztás jön létre az anyagok feldolgozása terén. A házi vagy részben házi készitésü anyagok /pl. otthon font, takácsszőtte vászon/ továbbra is megmaradnak a házi feldolgozás keretei kőzött: ki-ki maga megvarrja belőle az inget, kötényt, stb. Az uj divatú, rangosabb anyagokat, amik pénzért vagy terményért szerezhetők be, a legügyesebb asszonyokra bizzák rá, hogy varrjanak belőle. Azt akarják, hogy a rangosabb anyag rangosabb formát is nyerjen. A közösség kiválaszt egyeseket, akik a többieknek is varrnak, hímeznek stb. Ezeket a kisipari szintet el nem érő, nem hivatalosan működő kismestereket szoktuk specialistáknak nevezni. A ruházatot előállitó többféle specialista között legjelentősebb a parasztvarrónő. A férfiruhákat készitő kisiparosokkal /szabó, gombkötő/ szemben a női ruhadarabok előállítói az önellátó ipar és a kisipar között átmenetet képeznek. A parasztvarrónő elsősorban női, ritkábban férfi divatcikkeket készit, gyári anyagok felhasználásával, görbevonalu, bonyolultabb szabásformákkal, félig kész vagy készen vett diszitőelemeket alkalmazva, iltalában csak egy község parasztlányai és asz-