Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

K. Csilléry Klára - Kallós Zoltán: A gyimesi csángók "szullái"

lözel 70 éve, hogy Hermán Ottó figyelem ébresztő közleménye megjelent kezdetleges népi lakőőpitményeinkről /A magyar ősfoglalkozások köréből. Bp. 1899/, amelyikben a szerző megkísérli a magyar kúpalakú kunyhókat a finn kotával egyeztetni. Tekintve azonban, hogy az általa felhozott példányok mind váz nélküliek s pusztán nádból épültek,az északeurázsiai sátor avagy kunyhó viszont eredeti formájában favázas építmény - a váz nélküli,tisztán szálfákból összeállított kota is továbbfejlődött változat már - Hermán Ottó öszszehasonlitását az utókor kritikája erőltetettnek érezte. Nyilván ez az indítás, az hogy az első rokonitási kísérletben csupa nádkunyhó szerepel, eredményezhette,-hogy a későbbiekben a magyar kúpos kunyhók ősiségét vitató szakemberek szeme előtt is elsősorban vagy szinte egyedül a nádból való kontyos kunyhó lebegett. Pedig a favázas kúpos kunyhó még nemrég sem lehetett tul ritka a magyarságnál. Ilyen volt például a négy-hét oszlop alkotta vázból és hozzá támogatott fenyőfapóznákból öszszetett, szalmával rakott göcsseji, őrségi és vendségi pálinkafőző kunyhó is. Favázas,de nádfalu kunyhó Szentesről szintén ismert. De váza volt rudakból annak a szalmával borított pásztorkunyhónak is, amit Hermán Ottó a sápi Szentmiklóspusztán/Haj du-Bihar m./ figyelt meg. - 6 ezt az említett tanulmányában az ószak-eurázsiai,illetve finn-ugor kúpos építmények egy másik alfajával, a lapp gammával véli rokonithatónak. Figyelemre méltó, hogy még a közelmúltban is meg lehetett figyelni hazánkban a vázas és vázatlan kúpos kunyhók egymás mellett élését. így a Sárközben a nagyobb nádkunyhók karóvázzal, a kisebbek anélkül készültek. A debreceni erdei