Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Takács Lajos: Berki pásztorok a Kisbalaton szigetein

A tapló táplálja meg a marhaszar. Még teszek rá egy bokor füvet is. A marha elszalad tőle, de a pásztor nem lát semmit." Vagy egy másik; "Ha Szent György nap előtti héten fog valaki puckot, füstre teszi ajhold pénteken, aztán azt katnlába és ezt az állás közepén elássa a katnlában, az állat nem marad meg nyugotan... Kotorja, tnrja a földet,» De leghatásosabbnak a kővetkezőt tartotta; "ha hét éves halott ruhájának anyagából pohárba tettek és azzal füstöltek, akkor a marhák elmentek örökre, ugy hogy szekérrel kellett azokat visszahordani." Nemcsupán a marhákat,hanem a disznókat is szét lehetett szalasztani, Erre Yörsön mondtak el egy esetet; "Varga János öregapja volt Varga Jakab. <3 volt a falusi kanász. Egyszer emelést kért, de nem adták meg neki, elküldték. Alighogy kihajtott az uj jcanász, a disznók egyszerre szétszaladtak, ahány disznó, annyi felé. Hiába próbálták összeszedni, nem sikerült. Mentek Jakab kanászhoz; az Isten áldja meg, szedje össze ezeket a disznókat! Majd összeszedi az, aki kihajtotta és aki a kanászt fölfogadta. Végre megígérték az emelést és kiment. Hármat füttyentett és a sok disznó mind ott volt körülötte karikába." A lovak elijesztésének is egyszerűbb módját ismerték; "ha a rud végét megkenték farkasbőrrel, a ló megérezte és nem lehetett odavezetni." /Zalavár, Nagy István 70 éves, Zsiga János 73 éves/. A lovakat különösen ünnepélyes alkalmakkor, pl. lakodalomkor szokták megkötni; "egyszer is a lovakat megkötötték lakodalomkor - mesélték Zalaváron /Nagy István, Zsiga János/ - de az egyik ember, talán a primás többet tudott, mint aki megkötötte és mondta; ereszd el! Mert aki megkötötte, bent ült, de az nem szólt semmit. Másodszor, majd harmadszor is mondta. Erre az egyet durrantott az ostorral, a benti embernek kifolyt a szeme és a lóval elindultak." A cucormányos ember zsebkendőjét is állattá, esetleg