Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Takács Lajos: Berki pásztorok a Kisbalaton szigetein

rikát rá és kenyérrel ettük.* 1 tojás után a berekben bajén is mehettek, ha nagy Tolt a TÍZ, de csak kis területen és főleg az erekben, főbbre mentek, ha saját magák lábán keresték fel a fészkeket, zsombékről-zsombékra ugrálva. Közben egy hosszú, kettő-kettő és fél méteres bottal tapogatták az utat, segítették, egyensúlyozták magukat: "ez volt a harmadik láb". Ugyanaz a bot Tolt, amit kihajtáskor is használtak, s amiről mint az Ecsedi láp egyik specialitásáról már Hermán Ottó is megemlékezett.

8 s amit lápi bot néTen a Magyarság Néprajzában Győrffy is emlit,^ melyhez legutóbb Gunda Béla albán és régi egyiptomi párhuzamokat is közölt.^ ZalaTáron ágas botn

ak Tagy kétágú botnak emiitették, de Balatonmagyaródon hallottam a sárcázó bot nevet is, amelynek Téleményük szerint nem feltétlenül kellett ágasnak lennie. "Mikor tojást kerestünk, hosszú botunk volt és a bot végire kis deszkát szegeltünk" emiitette az egyik magyaródi pásztor - "ez volt a sárcázó bot. Ezzel szoktunk ugrálni egyik zsombékról a másikra." De a zalavári Horváth János szerint is a bot többféle lehetett: "a bot vagy kétágú volt, vagy ha egyenes, akkor kifúrtunk egy deszkát és abban nyomtuk a bot végét". A botot, mint már emlitettük, tavasszal a kihajtásnál is használták. "Amikor hajtottuk a szigetekre, akkor is vitték a kétágú botot. Ha vizet értek, a marha farkába kapaszkodtak, és a bottal lökődték magukat. A furkős bot elment volna örökre." De ugyanúgy emiitik a zalaváriak is a tojás szedéskor való használatát. "Tavasszal használták, mikor a madarak tojtak. Sok vadréce volt, azok a zsombékra fészkeltek, a nagy vizbe nem lehetett elmenni, de az egyik zsombékról a másikra elugráltunk a bottal." A bot használata nem az egész évre terjedt, csak addig, amig a berek vizes volt, tavaszra és nyárra* A pásztorok és a "tudományuk*

1 A pásztorok, akik a berekben éltek, nemcsupán a vi-