Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből

be, mondván ékes rigmusokat. Még a gazda nyugodtan heverész ágyában, a leendő kis eladó is boldogan álmodik a kosárkába rakott kincsiről,mikor csak beállit a szomszéd kis legénye egy pálczikával kezében. Szerencsés jó reggelt kivan és megszólal: Keljetek fel jányok czifra nyoszolyából Adjátok a himest arany kaszitábul. Ha tojás nem lészen vizipuskám készen jól tudjátok, hogy megáztok. /22/ Ez a fenyegetés-szerü mondóka megteszi a hatást. A kis eladót felköltik a szülék s az aztán szontyolodott ábrázattal nyújt oda egy tojást a kis gavallérnak, ki örömmel surran ki a szobából, még néha egy csupor viz Í3 megyén utána. Alig megy ez el, jő a másik egy csuporral kezében és merészül megszólal: Nagypénteken sokat sirtak, sok himes tojást irtak. Má* most húsvétban örüljünk, egymást locsolni készüljünk. Én is ide miért jöttem, kancsót kezembe mért vettem? Ea ki nem tudják tanálni, mingyán meg fogom próbálni. Himes, himes hamar legyen, mer a viz mingyán rád megyén. A Krisztus is érdemével locsoljon piros vérével. Én kívánságomnak bére egy pár tojás légyen végre! No ezt sem bocsátják el üres kézzel! A kis legény sebes futással szalad a másik ház felé, hol ismétli mondókáját. Akkor aztán a legkisebb legényke tőcsög be és egész bátorsággal mondja: • Én kis görög könszörödök /?/ ha betérek tojást kérek. Ha nem adtok, mind meghaltok. A^ván marad a házatok. Megkaczagják a kis apróságot, s megprezentelik őt is egy festett tojással, hadd örvendjen a nagyobbakkal. A harangsző vet véget a himes szedésnek. Templom u-