Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből

szol yó lányok és asszonyok és a szent szertartás csakhamar végbemegy. Sok helyen ilyenkor a harangozd bezárja a templomot és ki nem nyitja.mig a vőlegény bizonyos dijért ki nem váltja mátkáját. Fizet szivesen most az atyafi. Később meg annak fizetne a ki eltüntetné tőle házsártos élete társát. Hja, hiába! Egyik idő ellensége a másiknak* Mikor a templomból kijőnek, az 9ssze3 nép kisérete mellett indul a menyasszony vőlegénye házához, mely ezután uj otthona lesz, Azonban nem lehet ás oda csak ugy bolondjába bejutni, A vőfély segit itt is. Bekopogtat és /versekben beeresztést kér/. /12

T

/ Megadatik az engedelem. A belépő menyasszony csókkal köszönti mátkája szüleit,kik kenyeret tesznek elébe, melyet neki kell felszelnie. Akkor aztán a vőfély int a czigányoknak,kik az édes-bus magyar nótát ugy talp alá rántják, hogy még a hetven felé billenő öregnek is zsiberegni kezd a lába. A vőfél rendet csinál,felállitja szép sorban a tánczosokatj neki kell tánczosnőről is gondoskodnia. Táncz, ujjongás, féktelen kedve mellett végre elérkezik az estve,a mikor is a vőfély csendet int és /vacsorához invitálja a vendégeket/. A vacsorához már ekkor fel van teritve hosszú lóczákra, mely mellett sorban foglalnak helyet a hivatalosak. Elől az étkesebbek, az érdemesebbek, azután a többiek szép renddel. Az ennivalót a vőfélyek tartoznak felszolgálni. Blőször rendesen leves kerül az asztalra, melyet a vőfély /a többi ételekkel, káposztával, pecsenyével, kásával együct felköszönt/

. A derültség most lép tetőpontra s még alig esznek valamit a kásából, már hozza be a vőfél az egyik szakácsnét bekötött kezekkel s másik kezében egy hosszunyelü fakanállal, mellyel egyenként megdöfölgeti az asztalnál ülőket. A vőfély /kásapénzt kér/. A vendégség folytatását képezi azután a nyoszolyók