Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Takács Lajos: Berki pásztorok a Kisbalaton szigetein

jártunk ott, de nem is figyeltünk rá, homályos volt, a pökök is bekötötték.* Vadászat, madarászat A pásztorok a legeltetésen kivül élték a rétet, amint arra szükségük volt. Napi ételükhöz tartozott a hal, azonban a halászatról, minthogy Hermán és Jankó" azt részletesen leírták, ezúttal nem szólunk. A vadászat és madarászat is jelentős szerepet töltött be. "Furkós bot volt a puskájuk - említették a legegyszerűbb fegyverről, a botról - az akkori pásztorok a fácánt ledobták még röptében is." A vidrára, amelynek húsát ehetőnek mondták, puskával vadásztak. "Vidralesre szénát visznek ki a Kisbalatonra, melynek vannak olyan hevessel, melyek nem fagynak be - említették a vidra vadászatáról - sem pisszenni, sem pipázni, sem mozogni nem szabad ilyenkor* Éjféltájban szoktak kijönni és játszani..* A jégen hemperegnek, a másik rájja. Mennek mindaddig, amig hevest nem találnak. Ha találnak, összejönnek négyen, hatan, nyolcan is. Ott játszadoznak... Ha észrevették az embert, villámgyorsan a vizbe ugranak." Hurokkal fácánt és foglyot szoktak fogni. "Egy abrincsra kötöttek körbe lófarok-hurkokat, telekformára és ezeket az abrincson belül rakták. Közbe kukoricát, szénapolyvát, ilyesfélét tettek**. Csapdát is vetettek madárnak és állatnak. Nagyobb volt a vidrázó és a rókáző csapda

. Kisebb csapdával a jkányát, foglyot és a fácánt fogták. A vizimadarakat tavasszal kézzel vagy kutyával is meg lehetett fogni. Nyáron, "mikor megszűnt a vadaknak a mászkálása, és jobban tudtak repülni", puskával vagy bottal. Tavasszal ugyanis, amikor a vadrécék és a vadzsibák kikeltek és kijöttek a partra, könnyen elérhette őket és elfoghatta az ügyes gyerek is. De leginkább a kutyát küldték utána, amelyik megfojtotta és helybe hozta. "Levittük a tanyára, letollaztuk, kivettük a bélit, rátartottuk a parázsra és ugy sült."