Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből

ra viganós lányokkal, A czigány részére hordók, vagy valami más magas ülőságet eszközlő szerek készíttetnek. A legénység java-része már ekkorra erősen beszed az "enyhitő körülményből" s minden feszt félretéve ugrik össze-vissza, erre-arra hajtogatva derekát s nagyokat ütve ártatlan csizmaszárán, majd a szegletben levő lóczákon helyet foglalt leányokra esik tekintete s int egyet a kiszemeltnek ki kényszerítés nélkül enged a felhívásnak s ugy ki rakja a csárdást a szive kegyeltjével, hogy a bécsi németet még a látásától is a guta kerülgeti. így megy ez egymásután,mig végre egy tarka vegyületté tömegül össze a sok tánczoló pár. A kedv egekig ér s van kinja a gerendának, meg a csizmaszárnak. Ugy-ugy odavágja súlyos öklét a leendő hadköteles, hogy csaknem összeomlik a ház, aztán meg olyakat rikkant, hogy az álmosan bóbiskoló czigány ijedtében még a vonóját is elejti. Rendesen a felvirradó reggel vet véget a zajos mulatságnak, mely - fájdalom - ritkán ér véget tisztességgel. Az italtól felhevült s megrészegült legénységnél könnyen lobban lángra a düh és fej beveresek,agyba-főbe való elpáholás éppen nem tartozik a ritkaságok közé, sőt hogy sok halállal is megszenvedi az e féle tülekedést, azt talán felesleges is mondanom. így lesz aztán sok báli mulatság szerzője sok egyébként jóravaló férfiú - kora elpusztulásának. n. A kérő /10/ "Addig jár a korsó a kútra, hogy egyszer eltörik"! mondja a magyar közmondás. A katonasor alul kikerült, vagy a "császárt" kiszolgált legény is addig járkál fonókákba, bálokba és más egyéb mulatságokba, hogy a tömzsi termetű, telt idomú Erzsi, Mari, vagy Julcsa /vagy más nevü női személy/ mosolygós arcza, tűzpiros ajkai s más egyéb megnyerő tulajdonai ugy oda fülnek a lelkébe, hogy még a dolog sem fogja mia*. Egy darabig ugyan birja szerelmet valló nótával, vagy éppen a kapu előtti hosszas beszélgetéssel, de utoljára