Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban

a szánkózás hatásosabb legyen. Az asszonyok is igyekeztek szánkózni a tél folyamán, hogy hosszura nőjön a kenderük. Elefordult, hogy gyalogszánon szánkóztatták meg egymást: - Gyere szánkózni, nagyobb lesz a kendered! A trágyát szállító szánokra is felkérezkedtek: - Mán felakadok, hadd le12 gyen hosszú kenderem! Húshagyó kedden az asszonyok laskás levest fóztek, hogy abban az évben szép kenderük legyen.

1

*^ Ugyancsak húshagyókor az asszonyok sokat táncoltak, nagyokat ugrottak, hogy magasra nőjön a kenderük.

14 A menyét, vagy menyecske a nép képzeletében mint a női nem szimbóluma jelenik meg, mely azonban abban is különbözik a nőktől, hogy kártékony, haszontalan és fonni nem szeret. Nemcsak a fonástól, de magától a szösztől is annyira fél, hogy amely háznál szöszt lát, ónnal mielőbb elvadul. 1 miatt, ha menyét járt a háznál, guzsalyt kötöttek neki, ami lehetett kis pálca, vagy kórószár is. A menyét azt hitte, hogy neki kell megfonni a szöszt és elment.

1

*' panyolán a menyét járásán szöszcsomókat szurkáltak le, vagy a tyúkól falát körülaggatták szösszel, egyik csomóba pedig orsót is szúrtak. A kendert a legjobb földekbe, Kispaládon a Gyepte lekbe és a kert alatti földekbe vetették. A Gyepteleken a kenderföldeket még a mult század első felében mérték ki a lakosoknak a jobbágy telkek után, ahol minden család kapott kenderföldet. Botpaládon és Tisztaberekén is egy helyen voltak a lakosok kenderföldjei, s ott minden esztendőben kendert vetettek, más növénnyel nem pihentették a földet. A kenderes föld Tisztaberekén a hagyomány szerint úrbéres föld volt, amit még 1848 előtt osztottak ki a falu jobbágyai között a telkek és az igás jószágállomány száma után. Akinek több igája volt, a kenderföldből is többet kapott. Gacsályban a kendertermesztés nagy múltjára utalnak a Kenderes,