Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban

anyagát Tettük részletesebb vizsgálat alá. Czibere Magda és Erzsébet szőttes és varrottas készletüket már "iskolabagyásuk

w ideje óta készítették és fórjhezmenetelük ntán az addig teljesen maguk szőtte és varrta kendők, párnák, stb. alkották staférnng készletük alapját. Saját készítményeiket gazdagította még az az anyag, melyet édesanyjuk hozott magával férjhezmenetelekor, és lányai számára megőrzött. Édesanyjuk is maga szőtte és varrta staférungját. Mikor férjhezment, a lánykorából való kendőket, abroszokat lehetőleg nem fogta be munkára, hanem a szekrényben tartotta, s használatra mindig szőtt és varrt magának másikat, amit elöljáróba használt. A család szőttes és varrottas anyagában legtöbb a törülközőkendő, szakitókendő, diványpárna és asztalterítő volt. A készlet igen nagy, de nem nagyobb, mint amivel egy átlagos anyagi ellátottságu középparaszt lányos család korábbi évtizedekben Í3 rendelkezett. A lányok édesanyja 1931ben ment férjhez és akkor a következő staférungot vitte magával: 40 db zsák megvarrva, ahhoz egy nagy, 40 rőfös ponyva, 20 db abrosz, 12 db lepedő, 50 db törülközőkendő, 50 db szakitókendő, 4 db asztalfutó, 5 db "tablet", 6 db diványpárna, 12 db "szervé ta", 6 db falvédő, 2 db ágyvédő, 4 db kredencteritő, 8 db szekrénycsik, 1 db laskanyujtótartó, 5 db rongypokróc, 5 ág 4 méteres csepüszŐnyeg, 3 db disz törülköző, 3 dunna tollal, rá 6 db huzat, 10 db párna, rá 20 db huzat, 4 db ágyterítő, 1 db asztalterítő, 1 pár használt függöny. /Az ágy- és asztalteritők szövetből voltak, a párna- és dunnahuzatok gyolcsból, a többi mind háziszőttes./ Általában ezt a staférungot kapta az 1930-as években egy szegény lány, aki *ki volt staférungolva". Mivel Ő szegény lány volt, a maga staférungja mellett még a másét is készítette pénzért. A Czibere lányok staférungjának a következő darabjai voltak: abrosz, felakasztókendő /törülköző, amit az ajtó