Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

I. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal a magyar nyelvterületen

nájá"-nak nevezik. A név Krisztus születésének ünneplésével van összefüggésben: a radina szó* a gyerekágyasnak, illetve a keresztelőlakomára vitt ételt jelenti e vidéken. Csikszentgyörgyön az éjféli miséről marad otthon valaki, hogy a radinát elkészitse. Itt nemcsak minden családtag, hanem az éjféli harangszókor az állatok is kapnak belőle. E "Mária radinája" terminus mögött talán valamiféle, karácsony éjjelén a házat meglátogató természetfölötti lények táplálásának a gondolatát sejthetjük, de lehetséges, hogy minden egyéb háttér nélkül pusztán vallási vonatkozása van a kifejezésnek. Ugyanezt mondhatjuk csanádpalotai /Csanád m./ adatunkról, mely szerint a többi étel között a süteményt azért eszik, hogy "édesség legyen a Kisjézusnak". Még két esetben fűződik hiedelem ehhez a nagyszabású étrendhez: Orosházán és környékén azért esznek ilyenkor sokat, hogy jó étvágyuk legyen /valószínűleg a követkézé évben/i ugyanezt tartják Gután /Komárom m./ - itt az állatoknak is adnak az ételekből, ugyané célból. Karádon /Somogy m./ a disznónak is adnak a töltöttkáposztából, hogy jó hízó legyen. A második csoport ételei /hurka, kolbász, sonka, sülthus, töltöttkáposzta stb./ mint mondottuk, szintén nem mutatnak semmiféle területi rendszert. A kolbász kiemelkedik a többi húsféle közül /általában sültkolbász, a tószegi Szolnok m. - katolikusoknál főttkolbász/: olyan gyakran szerepel önmagában, és emellett egy jellegzetes hiedelem is társul hozzá, hogy tulajdonképpen már inkább a következő csoportunkba tartozik, mint speciális karácsony éjféli étel - még visszatérünk rá a következő csoport tárgyalásánál. líegemlitünk itt néhány szórványosan felbukkanó hiedelmet, mely az e csoportba tartozó éjféli ételekhez kapcsolódik: Dörgicsén /Zala m./ a lányok a töltöttkáposzta gombócaiba rakott, férfinevekkel ellátott cédulák segítségével férjet jósolnak maguknak /amelyik név utoljára marad, az lesz férjük neve/. E jóslómód az egyébként tésztagombóccal, dödölle-