Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

I. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal a magyar nyelvterületen

ellen szentelt tömjénnel és fokhagymával együtt nyakban hordják /Szeged/. Egy adat gyógyító - egyben rontó - célú felhasználásra vonatkozik: a beteg gyereknek adják a belét, a héját pedig megszáritás után bedobják egy egészséges gyerekhez - a rontás arra megy át /Szőreg, Torontál m./. Már az almával kapcsolatban is emiitett rontó cselekmény: Szegeden a diót az éjféli misére menők közé szórják. Még szórványosabban fordul elő a dióval kapcsolatos időjóslás: Kővár vidékén /Hont m./ a lány diót tör fel - ha száraz a dió, száraz lesz az idő stb. Egy másik adatunk valószínűleg szintén időjóslásra vonatkozik, csak az adat nem elég részletes: mindenki négy-négy diót eszik, mert négy évszak van /Nagycétény, Nyitra m./. Egyetlen adatunk szerint az almához hasonlóan a dió első falatait is felosztják egymás között, hogy a családtagok ne feledkezzenek meg egymásról /Hollókő, Nógrád m./. Négy, egymáshoz viszonylag közoleső adatunk szerint karácsonykor nem szabad diót törni. A megokolások különbözőek: ha diót törnek, Jézust ütik /Nagybajcs, Győr m./, aki karácsonykor diót tör, egész évben törni fog /Nagyfalu, Hontkisér, Hont m./j ha diót törnek, összetörnek a tányérok /Dunaszentptál, Győr m.j Bernecebaráti, Hont m./. Egy hasonló jellegű adat: Csak kézzel szabad diót törni, nehogy elromoljanak a fogaik /Nagycétény, Nyitra m./. Valószínűnek látszik, hogy a magyarázatoknak legalábbis egy része másodlagos. Meg kell itt újra említenünk már az almával kapcsolatban ismertetett szentesi, alma és diótilalomra vonatkozó adatunkat. Sgy ehhez hasonló, Nagyberkiből /Somogy m./ való adatunk: aki éjfél előtt diót eszik, keléses lesz. Több helyütt a karácsonyi vacsora fontos aktusának látszik egy dióval kapcsolatos babonás cselekmény: a gazda vacsora előtt vagy vacsora közben a szoba négy sarkába diót dob. Feltűnő, hogy az elég nagy területen /főleg északon és délen/ elterjedt, és meglehetősen egyöntetű cselekményhez