Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)
II. Az eredetkérdések
feltételezhető többi - indokolást nem tartalmazd - adatunk esetében is. adatainkhoz párhuzamot a délszlávoknál, valószinüleg délszláv hatásra Karintiában /bár van egy egyedülálld bajor adat is/, a szlovákoknál és ruténeknél találunk: ekevasat, kapát stb. helyeznek az asztalra vagy az asztal alá. Az adatok minőségben pontosan megegyeznek néhány magyar adatunkkal: általában magyarázat nélküliek, illetve legfeljebb ilyen magyarázat kapcsolddik hozzájuk; "ezeken mind Isten áldása legyen". 1 ^ Adataink eredetét /elterjedési területüknek megfelelően/ nyilván a délszláv-karintiai területen kereshetjük elsősorban. A különböző szerszámok asztalra helyezésének szokása egyébként is /más hiedelemháttérrel is/ leggazdagabb a délszlávoknál. A vetés-aratás sikerét előmozditd, erre vonatkozd párbeszéddel kisért analógiás cselekmény asztalterités közben szinte az egész karácsonyi vacsorának a növényi termékenységgel kapcsolatos jelleget ad. Erre vonatkozd adataink gazdagnak látszanak, csakhogy szük területen terjedtek el. Az eredetet az adataink lelőhelyével szomszédos szlovákoknál 167 kereshetjük. Bár az átadás szegényedés nélkül történt, e motivum intenzitása nálunk mégsem volt olyan nagy, hogy önálló látra kapva nagyobb területen elterjedjen. E csoportba tartozik még néhány szórványosan felbukkanó, nem jellemző adat /feküdni kell ebéd után, hogy dőljön a buza atb./. Meg kell még emlitenünk azokat a jókívánságokat, melyek többek között bő termésre is vonatkoznak> de ezek egyrészt annyira általánosságokban mozognak, másrészt annyira nemcsak a karácsonyeste jellegzetességei - hiszen az ünnepi jókívánságok általában egészségre, jó termésre stb. szoktak vonatkozni - hogy eredetproblémákat itt nem vethetünk fel; bár megemlítjük, hogy szlovák, délszláv anyagban párhuzamokat találhatnánk, amelyek sokkal szorosabban kapcsolódnak a karácsonyhoz, mint a nálunk ismertek. 1 * 5 ® Utolsóként beszélnünk kell egy mind a,szláv, mind a germán anyagban igen jelentős csoportról, mely azonban ná-
