Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)
II. Az eredetkérdések
sok is: gyógyitó erejű,és egyúttal áldozati adományként használt növény volt. 1 *® íItalában azt mondhatjuk, hogy elterjedt képzet volt az antik kultúrában az, hogy a növényeket szembetűnő fizikai tulajdonságaikon alapuld analőgiás eljárásokra fel lehet használni. A sült tészták sok problémát okoztak a kutatóknak. Némely - a német nyelvterületen ma is élő - formát formai hasonlóság alapján antik eredetűnek tartanak, 122 az eredeztetés itt azonban nehéz, hiszen a különböző kenyérfélék minden népnél elterjedtek, és a tészta végtelenül könnyen alakitható. Már Eckstein szigorúan kritizálta a könnyelmű eredeztetéseket,de egyes formákat ő is római eredetűnek tart/^ A karácsonyi vacsora fogásainak meghatározott számát - bár bizonytalanul - antik áldozati szokások maradványának tartják. 124 Bár a különböző természetfeletti lények táplálása legkézenfekvőbb a Kalendae Januariae és egyéb közeli ünnepek hagyományaiból vezethető le, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez általános szokás volt Rómában egyébként is /pl. minden étkezésnél egy darab ételt a tűzbe dobtak a Laroknak} 12 ^ ami az asztalról leesik, az a lelkeké XÚD stb./. Az antik néphitben nemcsak a kezdő ünnepeken, hanem egyébként is fontos szerepe volt minden kezdetnek - igy a karácsony, mint mindenféle jóslásra, analógiás varázslásra stb. alkalmas kezdő ünnep bőséges antik kapcsolatokat mutat. 127 Alig van tehát a mai közép és keleteurópai karácsonyi szokásoknak olyan eleme, amelyet biztosan egy irányból lehetne eredeztetni. Legbizonytalanabb a helyzet éppen a karácsony jellegét adó alapvető vonásokkal kapcsolatban: a karácsony mint fényünnep, mint termékenységi ünnep és mint halotti ünnep - legalábbis bizonyos népeknél - éppúgy lehet autochton keletkezésű, mint teljesen ókori hagyományokból sarjadt. Egy azonban bizonyos} a római hatásnak közvetlenül kitett területeken a római hatás mindenképpen biztos ez a hatás akár megtűrte maga mellett a régi, belső keletke-