Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)
II. Az eredetkérdések
degen megvendégelését jelenti az egész ünnep tartamára. A karácsonyi asztal legfőbb jellemzője az. hogy szalmával teritik le, a szalma tetejére pedig sokszor csak erre a célra használt teritőt tesznek. Néhol él egy régebbi fokozat: asztal nélkül, egyenesen a földre teritenek. - Általában az egész padlót beterítik szalmával, - ezen alszanak karácsony éjjelén. Az asztalra, az asztal alá a gazdasági eszközök változatos sora kerül, ezenkivül különböző gabonamagvak, illetve sokféle gabonamag keveréke. - A karácsonyi ételek egy része több napig az asztalon áll. Néhol a háziszentek képe elé is raknak szalmát, lepényt. Egyik legjellemzőbb hiedelemmotivnm itt is a különböző természetfeletti lényekkel való kapcsolat: Éjjelre a szenteknek, angyaloknak stb. az asztalon és egyéb helyeken ételeket hagynak) a halottaknak a sirra, valamint a szomszédoknak a halott lelkiüdvéért ételeket visznek stb. - ezzel egyidejűleg ki is űzik a látogató természetfölötti lényeket. A diódobás is áldozat valamilyen közelebbről meg nem határozott lénynek - e cselekménnyel bőséget, termékenységet kivannak biztosítani. Meg kell még említenünk a tűznek és viznek adott ételáldozatokat. A gazdasági élet kedvező befolyásolása szintén fontos motívum: illatoknak adott karácsonyi ételek, állatok szerszámainak asztal alá helyezése, jókívánságok, állathangok utánzása, a disznó levágásával és fogyasztásával kapcsolatos cselekmények, állatfigurás kalácsok) ételmaradékok gyümölcsfákra, szántóföldre, vetőmag közé szórása, a vegyes gabonamagvak asztalra helyezése /mint növényi termékenységet célzó cselekmény stb./. Kisebb jelentőségű motívumok: gyógyítás az asztalra tett tárgyakkal, ételekkel, szerencsevarázslás kalácsba tett pénzzel, betegség és haláljóslás dióval, szerelmi jóslás ételmaradékokkal, egészségvarázslás a 25-án elsőnek fogyasztott étellel, szépségvarázsolás almával stb.^