Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

"Varga Istvánnál találtatott ló eképpen ábrázoltatik le: ce- pés, szürke, kisded, hetedfű paripa, jobb tomporán összve futott billeg, hámtul dörgölt oldalú és szűgyű, a hátsó nye reg szárnyátul pedig kopaszos hátu

.

H 1789. /Cepé*s, valószínűleg cepelődös, azaz nehezen mozgó,/ "Tavasszal megdöglött egy vén pej paripa, sánta, pókos ICNvam

." 1800./Pókos = lábán pók nevű kinövés van./ Folytathatnám e felsorolást sok oldalon át, azonban az olvasó nem nyerne tiszta képet arról, hogy a kecskeméti pásztoroknak és gazdáknak a ló szinfoltjaira, termetére, hibáira mily sok különböző és találó kifejezése volt. Ezért szétválogatva és csoportositva a következő oldalakon közlöm ezeket. 1. A ló termetére vonatkozó kifejezések: Alacsony pej kanca /1772, 1782/, - Alacsony termetű fakó /1807/, - Alacsony széles termetű kanca /1783/, - Alacsony vastag paripa /1791/, - Alacsony zömök termetű fakó /1783/, - Búbos hasas kanca /1783/, - Derék fakó kanca /1807/, - De rék kövér paripa /1783/, - Igen derék fakó kanca /1807/, /igen nagy/, - Gömbölyű, egér szőrű paripa /1778, 1802/, /kövér/, - Görbe kabla /hajlott hátú kanca* 1597/, - Hájas fekete ló /kövér* 1752, 1782/, - Hitvány pej kanca /rossz, sovány* 1785/, - Hosszú, magas szál kanca /hosszú termetű* 1772/,' - Kajla kanca ló /lógós fülű* 1776/, - Hatodfü kan fara paripa /széles, erős* 1781, 1785/, - Karcsú nyolcadfű fekete paripa /vékony* 1806/, - Kecske állású a hátuljára /hátsó lábai szétállnak* 1778/, - Kisded sárga kanca /alacsony* 1782, 1748/, - Kisded kajla ló /kicsiny, kajla fülű* 1780/, - Köpcös piros pej paripa /jó erőben lévői 1792/, Középszerű magasságú, madár husu szürke ló /soványj 1790/, Középszerű vastag paripa /1782/, - Középtermetű fehér paripa /1776, 1783/, - Középtermetű sugár, bátor lépő fehér ló /magas járású* 1791/, - Kurta fakó paripa /rövid derekú* 1775/,