Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai
sere 5002 véka zabot használt fel. A 7JJ. század második felében a megváltozott viszonyok következtében feleslegessé kezdett válni ősi társunk: a ló. Először a hátasló lett szükségtelen, de maholnap már a kocsis lovakat is felváltja a motor. Természetes, hogy a lónak ily hosszú századokon át való tenyésztése és használata következtében a ló színére, nemére, korára, termetére és színfoltjaira nagy és igen gazdag szókincsünk fejlődött ki. A ló egymástól való megkülönböztetésére és a tulajdon igazolására elsősorban a nem ós kor meghatározása szolgált. Erre a következő kifekezéseket használták; szopós csikó, választás után: rúgott csikó. A csikót 7-8 hónapos korában választják el az anyjától. A második évben lévő csikót másod fű nek, a következő évben levőt harmadfű nek nevezték. A negyedfü csikót már lónak is mondották. A régebbi magyar nyelvben csikó helyett használatos volt a gyermek-ló és a ló-fi szavunk is. Koca csikó nak mondották az anyátlan, árva csikó t. A kor meghatározására szolgáltak az öreg , - agg , vén kifejezések. A ló nemére a következő szavakat találjuk: kanca csikó , vagy kanca , régebbi időkben a neve kabla . Később igy emlegetik: hasas kanca , - fias kanca , - anya kanca , - ritkábban anya-ló . Ide tartozik a meddő , régebben meddü szavunk is. A him ló neve csódörcsikó , - mén csikó , - később csődör vagy mén , - ménló , régebbi formájáhan ményló vagy monya s . A használatban lévő csődör neve hágó mé n. Ritkábban egész ló kifejezés is használatos volt a csődörre. "Egy bik a ló árát, 25 Tallért hagyományoz Varga István 1728-ban." A kiherélt csődörcsikó neve paripa csikó, ló korában pedig paripa. Hátaslónak leginkább a paripát használták. Ennek mozgására és termetére volt sok jellemző szavunk, igy: ágaskodó , - délceg , - ficánkodó , - kényes , - táncoló , - stb. paripa. A ló mozgására a következő kifejezéseket használták:
