Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

Sárga 598 Sárgás 783 Szederjes szőrű 805 Szennyes szőrű 778, 784 Szőke 592, 729, 773, 817 Szőke bonta 597 Szőke bodor 771 Szőke fehér hátú 823 Szőke kékes 689, 822 Szőke laiiios szőrű 804 Szőke salap 761, 784 Szőke szemők 736, 768 Szőke szőrű 725, 762, 782 Szőjke vad szőrű 594, 598 Szőke verhenyeges 592 Szőke tarka 594, 597 Szökés 784, 802, 823 Szokás, kékes ökör 830 Szökés szőrü,rőtös fejű 784 Tiszta szőke 775, 806 Hajdár szőke tehén 829 Szürke 771 Kéregeteg szürke 594 Busa szőke, göböly-ökör 773 Fejér szőjke 594 Kékes szőke 682, 771, 826 Tarka 776 Tégla szinü fakó 803 Vadgalamb szőrű

'775, 783 Vad szőrű 598, 668 Vaklics fekete tarka 597 Vas szőrű szőjke 594 Vércse szőrű 783 Verhenyeges szőke 821 Vörös 594 Vörös babos 595 Vörös kabág 782 Vörös kesely 599 Vörös szőrű 818 Vörös tárcsa 594 Zsömlye szinU 779 A felsorolás szerint tehát a barom szinére a XVI. század végétől a X3X. század közepéig terjedő időkből a kecskeméti feljegyzésekből 142 szinváltozatot tudtam összegyűjteni. Mint látjuk a legtöbb a kék és kékesszürke 27, a szőke és szökés szineinek pedig 24 változatát különböztették meg. £ két szin együtt a szinváltozatoknak több mint egyharmadát adja. Tehát ezen két szin az ősi magyar marhafajtának a jellegzetes szine. Gyakoribb színek még a barna 8, a daru 8, a fehér 10, a fekete 12, az ordas 7, a rőt és rőtös 12, a vörös 6. E szinek is együtt az összesnek mintegy harmadát teszik ki. A többi szinváltozat csak egy-két alakban szerepel, igy nincs nagyobb jelentősége a magyar barom szinének megállapításánál.