Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

ni. A XVIII. században több évtizeden át tartó nagyarányú marhavésznek egyedül csak az ősi magyar fajta tudott ellenállni. Hihetetlen nagyságú volt pedig e marhavész pusztítása. Lássunk kecskeméti feljegyzésekből egy-két példát; Elhullott Jármosökör Tehén Heverőmarha Borjú összesen 1726. évben 27 63 126 46 262 1768. évben 360 467 1118 518 2463 1781. évben 139 156 419 303 1089 Tudjuk, hogy a Duna-Tisza közének városai és falvai 1526-tól, a Mohácsi vésztől Buda visszafoglalásáig, 1686ig, jóformán mind elpusztultak, csak három város maradt meg: Kecskemét, Kőrös és Cegléd. A néptelenné vált Alföldön a megmaradt három város lakossága akkor majdcsak az egyedül hasznot hajtó jószág tenyésztéséből élt. Kecskemét a XVIII. század elején saját határterületén kiviil 25 kun pusztát ás 11 megyei pusztát is bérelt egy és ugyanazon időben. Ekkor határterülete meghaladta a félmillió holdat. Az állattenyésztés óriási méreteire jellemző a kecskeméti tanács 1683. évi rendelete, amely szerint "az oly henye emberek, kik marháik számára téli takarmányt nem szerezvén, jószágaikat lopva aások marhái közé csapják és igy teleltetik ki, azzal büntettetnek, hogy teleltetési dij fejében tavasszal az ilyetén marháknak egyharmadát a teleltető gazda szabadon megtarthatja magának." A török hódoltság alatt és után, egész a XIX. század közepéig, városunk lakossága a töröknek - németnek, kurucnak - labancnak, a sokféle fuvarozást leginkább ökrösszekereken teljesítette. "1685-ben budai török pasa irja, hogy "mint annak előtte szokástok szerint a szénát hordtátok 6-6 ökörrel, most is ugy hordjatok, Kecskemét 200 szekér stb." 1688-ban,Eger feladásakor a kiköltöző törököt Nagyváradra a kecskemétiek szállítják. E téli szállításban a kecskemétieknek 150 ökre veszett oda. Nagyvárad feladása u-