Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Horváth Terézia: Régi ruházati mértékvételi eljárások Kapuvárott

férfi szabótól. Viszont a mérték egy máig meglevő, alkalmi és egyszerű változatáról tudat Hegedűs Margit - F

.Hajdú Erzsébet irta Női szabók könyve /Bp. 1962./. A második kötet 10- lapján a szabók mérőeszközei között a mérőszalag /készen vett centiméter/ után következik; "mérőcsikot olyan munkánál készítünk, amelyiknél gyakran kell ugyanazt a távolságot lemérnünk. Használata könnyebb a centiméternél, mert pontosan csak azt a hoszszuságot jelzi, amelyre pillanatnyilag szükségűnk van, tehát gyorsabban dolgozunk vele. Ezt a mérőeszközt egy egyforma szélességű, de keskeny keménypapír csíkból magunk készítjük el. A csíkon a kívánt hosszúságot egymás alá készített ék alakú bevágások jelzik. A bevágások egyik vonala derékszöget képez a mérőcsik oldalvonalával. Mindig csak annyi ék alakú bevágást készítünk a csíkon, ahány különböző hosszegységre a készülő munkánál szükségünk van." Zsinegre /madzag

, kötő

/ a var.*ónők /varrók/ vették fel a női bluz méreteit. Ez a primitívebb eljárás is megkülönböztette az iparengedély nélküli varrónőket a hivatásos iparűző szabóktól. Egyedi eset, hogy Lengyel Mári /szül. 1885/, a Kapuvárral egyesült Gartán működő varró máig ilyen eljárással vesz mértéket, akár hozzá jön a megrenr--lő, akár ő iiegy házakhoz méretet venni. Édesanyja is varró volt, tőle tanulta az eljárást. Körülbelül fél cm széles és két m hosszú flanelcsikra /kötő/ egyszerű csomókat /gombok

at/ köt. A csík vége és az első csor' közötti távolság az első méret, az első és második csomó közötti a második méret és igy tovább. Igy a méretek egymás után,a mértékvótel sorrendjében helyezkednek el. /Sem fedik át egymást, mint a papirmértékeken./ A varrónő nem jelöli meg, hogy melyik végén kezdi, az arányok-