Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Horváth Terézia: Régi ruházati mértékvételi eljárások Kapuvárott

RÉGI RUHÁZATI KÉRTÉKTÉTELI ELJÁR ÁSÓI KAPUVÁROTT A parasztoknak dolgozó szabók és különösen a parasztvarrónők tevékenységét néprajzilag még alig vizsgálták és keveset irtak róluk. Ezért kerülhették el eddig a figyelmet a már kihaló, régies mértékvételi módjaik is. Domonkos Qttó

; Adatok a kapuvári férfiruha szabásá hoz c.dolgozatában /Ethn^£557/ a szabás munkamenetét részletesen tárgyalja, de csak centiméterrel végzett sértetve télről ir. Pedig éppen Kapuvárott ismernek más, régibb eljárásokat is. Ez a Győr-Sopron megyei nagyközség - hajdani mezőváros az átlagosnál tovább őrizte egy bizonyos polgárosult szinten a helyi szinezetü, hagyományos szokás-, lakás- és viseletkulturájátj és mint fontos kisipari központ,népies iparokat is. Kapuvárott vésett ríszletes népviseleti adatgyűjtésem során találtam a ruházatot előállitó specialisták kezén illetve emlékanyagában olyan méretrögzitési eljárásokat, ame-lyekhez nem használnak mértékegységet. Yalószinü, hogy a mult században nemcsak a ruha, hanem a lábbeli és a fej revaló mérték szerinti szabásához is /tehát mindenfajta ruházati iparágban/ közvetlenül, eredeti nagyságban rögzitették a megrendelő méreteit. Nem számították át semmilyen hosszegységre /rőf,cm/. Az emberi test méreteinek hü feljegyzését tették lehetővé az alább ismertetésre kerülő mértékvételi módszerek. A fenti elvet kétféle kivitelben alkalmazták: papírcsíkra és zsinegre. Mindegyik elavult a XX. század elejére. Papírcsíkkal dolgoztak a csizmadiák és a férfi szabók. A csizmadia /sújszter/ akár Kapuvárott, akár a szomszédos Vitnyéden, vagy Csornán, Sopronban tanulta a mester-