Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Csiszár Árpád: Csikólép és emberkoponya

CSIKÓLÉP ÉS EMBgRKOPONYA 1964. nyarán néprajzi gyűjtés közben Gyürében Kajati Károly házpadlásán a cserép közé feldugva egy akácfa vesszőbél készített nyársat találtam. A nyárs hegyén sötétbarna színű, szurok szerű, kemény, kagylésan törő anyag volt. Hasonlóval előbb még nem találkoztam, vagy elkerülte a figyelmemet, líost érdeklődésemre Kajati Károlyék elmondták, hogy a szárított anyag: "csikőlép". Amikor a kiscsikő világra jön, az orrábői lépszerü anyagot fuj ki. Azt mondják, ez a csikó lépe. A lónak nincsen lépe, ezért tud olyan nagyon futni.Est a csikólépet felszedik. Vigyázni kell rá,mert nagyon könnyen elkeveredik az alomszalma közt.Ha felszedik, nyársra húzzák, azon megszárítják. Szárazon évekig eláll. Jő ha van ilyen a háznál, mert nagyon hasznos orvosság .Ha a kisgyermek ijedős, rebbenős, ebből kell megtörni egy darabot és az elkészített port meg kell étetni vele. A rebbenés, ijedezés elmúlik. Később Gergelyiugornyán P. Koncz Gáborné, Szabó Sarolta még azt is hozzátette ehhez, hogy fiu gyjrmeknek a mén kiscsikő lépe, a leánygyermeknek a kanca kiscsikő lépe használ, ó* mind a két féléből őriz, nem tudni, hogy melyikre lesz valahol szükség. Papírban, egy fiókban őrzi ezeket. Két papírban van és mind a kettőre fel van írva, hogy melyik a mén, melyik a kanca csikótól való. Az e gyógyítással kapcsolatos beszélgetésekből aztán kiderült még a következő: A csikólép az ijedség, rebbenés enyhébb eseteiben hatásos. Súlyos esetekben nem is magában adják. Emberkoponya darabot törnek porrá, azt keverik a csikólép porával és azt adják be a betegnek. Ez már feltétlenül használ. Vajon nem egy elszigetelt esetről van-e szó? Utána kellett nézni. Kiderült, hogy nem, sőt inkább a koponyát