Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyitáshoz, boszorkányhithez, erdőkultuszhoz

egy tudd sas szony jött szemközt, - Itt halsz meg, ha nem csinálsz ezzel a tehénnel valamit! - mondom neki. - Jól van,, Andriskám, jd jószág ez, - feleli. Azzal szemközt köpte a tehenet, megsimogatta a fejét, azóta mindig jól tejelt." Töhb adatközlő szerint igy győgyitja a boszorkány a megrontott tehenet. így történik a

z elváltott kisgyerek győgyitása: íjszaka kiviszik a temetőbe, levetkeztetik, kilenc siron áthúzzák. Kiss Istvánná másféle eljárásról is hallott 50 évvel ezelőtt: "Egy asszony gyereke nem tudott időben beszélni, satnya, beteges volt, azt mondták róla: boszorkány váltotta el. A javasasszony tanácsára a gyereket betették egy üres szobába, kezébe adtak egy kisbögrét és egy kiskanalat. Ez használt, a gyerek megszólalt: kisbögre, kiskanál - mondta.Ettől kezdve rendesen beszélt." Kimutatl .tó a boszorkányhit kapcsolata az erdővel. Ez nem általános, idig csal: szórványos adatok jelzik ezt a régi és laza kapcsolatot. A boszorkány elsősorban az istállóban bekötött teheneket rontja meg, ez tűnik ki az előbbi példákból is. Leggyakrabban a településen belül "működik" ijesztgeti a régi Diósgyőr lakói közül azokat, akik hisznek a titokzatos, ártó hatalmakban. Mindenesetre történeti adat is bizonyi

4 ,'a: régebben hittek abban, hogy a környékbeli boszorkányok felkeresik a diósgyőri erdőket. Ez tűnik ki a miskolci boszorkányperek vallomásaiból is.^ A felsőgyőriek 50-60 évvel ezelőtt még nem szivesen engedték el kisgyerekeiket a papirgyáron túlra sötétedés titán. Többen hitték, hogy a Pólyánkén boszorkányok tanyáznak. Éjszakánként itt találkoznak, mulatnak. Az itteni hagyomány szerint egyszer ütöttek e^y vén boszorkányt, s ezt mondogatták közben: "Ohti-ühü-te vén boszorkány, nem volt űhü a pc— lyánkán?"

20 Az eddig ismertetett anyagból is kitűnik, hogy a régi Diósgyőrben a mészárosnak, kovácsnak, csordásnak, gulyás-