Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyitáshoz, boszorkányhithez, erdőkultuszhoz
lŐle a szelet. Mások árat döftek ilyenkor a tehénbe. Varga András ezt sohasem tette. Ha szél bántja a jószágot ; Gyógyítója visszás-kézzel megveregeti a tehén horpaszat, igy ismeri fel a bajt. Ujjairól levágja a körmét, megmossa, bezsírozza kezét és benyúl az állat végbelébe. Káros erdei növények lelegelése megbetegíti a szarvasmarhát. Ezt igy előzi meg az a gazda, aki törődik a gulyára kihajtott növendékállatával: Kihajtás előtt 2-3 napig dísznóhólyagot füstöl meg kéményben. Diónyivá gyúrja a megaszalódott hólyagot, megforgatja korpában, átitatja megfőzött pakli-dohány levével, s megeteti az álattal. Amikor nem tud kérődzni a marha , orrlyukaiban 1-2 üveg szódavizet kell bespriccelni. Ha ez nem használ, a megfőzött zöld-dohány levének szájbaöntése biztosan segít. Ha tetű bántja a jószágot a gulyás csepüből font kötelet kénesőben húzgál meg, majd az állat nyakába köti. Elpusztítja, vagy elűzi a férgeket. Segit ilyenkor a dohánylével történő lemosás is. Régebben elléshez is hívták a gulyást . "Ellett egy tehén. A gazdasszonya boszorkány volt, nem érhetett a tehénhez, mert az rúgta, harapta. Engem hívott el. Engem nem rúgott, nyalta a kezemet a szegény tehén. Keresztben volt a borjú. Két első lábát kifelé, a fejét középre fordítottam. Két borjú élve született, a harmadik már meg vold dögölve." Régebben a tehén borjutartóját megmosták, köleská sával megszórták , visszahelyezték, majd kikötötték a tehenet, hogy egyelőre ne tudjon lefeküdni. Előfordult, hogy a gulyabeli marhának az erdőn ,legelés közben, alma akadt a torkára . Ilyenkor Varga bácsi botot faragott, rongyot csavart a botra, ezzel dogta le, tolta le a megakadt almát. A vértályog rendszerint a nyaknál fordul elő. Bezsírozott kézzel többször végigsimogatja gyógyítója a beteg állat hátgerincét. Ez használ, H az állat kiadja a vért. 1 *
