Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Csalog Zsolt: A kocsi és szekér Szentes vidékén

rakott kordé nemegyszer fölemeli és földhözvágja a lovat. Ilyenkor mozdulatlanul fekve kell kivárnia, mig föloldják,kiszabaditják. Befogása a két rúdhoz komét

tel vagy komó

ttal és nyeregfával történik. A teher állandó egyensúlyozása nagyon igénybeveszi, öli az állatot. A földhordő kordé nem bennszülött szerszám. A mai példányokat szentesi mesterek készítették,de közvetlen olasz minta alapján.Egy emberöltővel ezelőtt még nem voltak magyar kordé sok Szentes vidékén. Nagyobb munkákhoz, mint a tiszai hidak építése,tömegesen jöttek olasz kordésok s csak a háborúval maradtak el. Kétlovas kordé Szentesen nincsen. Külön dolgozatot tenne ki a szán /Szentesen: szánkó/ anyaga. Itt csak annyit, hogy az évnek egy rövidke szakaszán nagyjából a kocsi funkcióját látja el, teljesen azonban át nem veheti a leghavasabb teleken sem, mivel jó szánut sokszor 3-4 éven át nincsen és ezért távolról sem tart minden kocsis ember szánt. + Bár a vontatókocsi a kocsitól-szekértől szerkezetében és genetikailag is teljesen eltér, mivel napról-napra mindjobban tünedező anyagának gyűjtésére a kocsi-kérdés kapcsán jó alkalmam kínálkozott, a kocsi mellett bemutatom ezt az érdekes eszközt is, annál is inkább, mivel Szentes kör18 nyékén előfordulőj a szomszédos orosházitól lényegesen eltérő táji tipusa az irodalomban tudtommal még egyáltalán nem kapott helyet. Az öregek emlékezete szerint kb. a mult század 80-as éveiig nem használtak vontatókocsit. A vontatókat /=a*gaz" kévébekötetlen tömegéből kapott kupac/ akkor még csak lánccal körülkötötték, alászurtak egy rudasfá

val, hogy csússzon, ráfogták a lovat és ugy húzatták be, M

s..gen csúszva**. Ha a szérűn csak néhány lépésnyivel kell odébbtenni egy vontatót,