Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

rúgják le a tapasztást. Nyáron, hogy a nagy melegtől és a legyektől kíméljék a lovakat az udvaron nyári jászol

hoz kötik. Arcaljaszói

nak is nevezik, mivel teljesen körtil lehet kötni, ilyenkor az állatok arccal állnak egymással szemben.Nyáron a legény vagy a béres is kint alszik a lovak mellett a kocsiderékb

an. Munka közben, déli etetéskor kocsiderékbői esznek a lovak. A jó gazda a lószerszámot nem az istállóban tartja, mert a párolgó, erős lóhugy marja a bőrt és a varrást. L kamrában tartja egy szegen, amit fából faragott ki és a végén nagy kampóját hagyott. Azért sem volt jó az istállóban tartani a szerszámot, mert ha lopták a lovat, a szerszám segítségével könnyebben el tudtak illanni vele a betyárok. Nagyobb gazdaságban külön szerszámoskamrá

ban voltak elhelyezve a szerszámok, de itt tartották még a rudalló kötel

eket, istr

áng

okat és a gúzso

kat is, meg külön egy nagy faszegen a nyerge

t. IZ. Hívogató, terelő szavak, lónevek Sohasem szabad az embernek ugy közeledni a lóhoz, hogy ne szóljon hozzá.Gondozója vagy nevén szólítja a lovat, ha mellélép, vagy azt mondja neki: Farta

! Ekkor a ló tudja, hogy ember van körülötte és nem rug. Itatáskor,a vályúnál, - hogy igyon - azt mondják a lónak; Colé! Ha valamelyik lábát akarják felvenni; (5f! Ha indítani akarják; Na! Ha megakarják állítani: Hó! Ha járását gyorsítani akarják: nyelvvel csettintgetnek neki. Ha azt akarják, hogy balra forduljon; Neide

! Hogy jobbra forduljon: Tülled

! Ha hátráltatni akarják; Curikk

j A kis csikót is így csalogatják; Csina ne, Csinukám! Ha rákiáltanak: Cső te

! Ha a lovat az istállóban a helyére vezetik: Hejre!