Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

coltak egy hej be. Fé'lnízétt nagyapám a toronyra oszt félkijátott; Engedd el a lovamat hé! Am még csak ott nevetett. Hát mijén kocsis vagy té, hogy nem tudod a lovaidat hajtani? - monta az ács. Erre a nagyapám mékharagudott az ácsra, még eccér fé'lkijátott: Erezd el a lovamat hé! De acs csak ott nevetett. Erre nagyapám kivette az ülís alél a sörösüveget, a nyakánál fogva megfokta oszt odavákta a rúd vigihé. Abba a pillanatba leesett a toronybul az ács. De nem halt még mingyán,mer a kerülőbe félakatt, de csúnyán összetörte magát. Még égy hónapig ílt, de ótán belepusztult. Gyomai gyerek vót az én nagyapám, ott törtínt ez.

H /Békési Mihály 50 é. fm.csődörös közi./ Miért éhes mindig a lő? "Mikor Krisztus urunk a fődön járt,mekkirte a lovat, hogy vigye el valahová. A lú aszonta, hogy nem ír rá, mer eszik. Krisztus urunk erre mégátkoszta: Na, hogy mindig egyél, de sose lakjál jól! ótán elment Krisztus urunk a szamárho, hogy vigye ű el valahová. A szamár ippen a rítén legeli szett. Az Ur szavára ippen égy len^enádat fogott még a fogával, el akarta harapni, de Krisztus szavára elengedte a nádat, még a foga hejje is rajta maratt a lengenádon. Krisztus urunk mégáldotta a szamarat, hogy még a szemétdombon is jóllakhasson, a lengenádon pedig még ma is megláccik a szamár fogának a nyoma." /Békési Mihály 50 é. csődörös közi./ VIII. A lóistálló A békési parasztember a luistállót lakóházával egy fedél alatt épiti. B. Hidvégi László borosgyáni tanyájában a helyiségeknek ez a sorrendje: szoba, konyha, kisház, tehénistálló, lóistálló /l. ábra/. A ló megfér ugyan egy helyiségben a tehénnel, de csak nagyon szegény helyen tartják