Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

"Betyárok, cigányok, nagyon értettik a mdggyát. A keresztvasat léterítéttík pokróccal, mer úgy csupaszon nem ment vóna neki a lú. Bekötöttík a lú lábát pokróccal, odavezettík a keresztvasho, ott féltéttik elébb az egyik első, ótán a másik első lábát, őtán vasvillával vagy az ostornyéllel nagyot ütöttek a lú faráfa. Az mégijett, átugrotta a keresztvasat. Felültek a hátára, sose látták többet. Az én nagyanyámék istállójábúl nyóc lovat loptak el éccérre." Ha a ló uj gazdájához kerül, régi gazdáját, a régi házat mindig megismeri. "A felszabadulás után, mikor törvínybírónak választottak, - mondja Szatmári István bácsi - jön hozzám két atyafi, mind a kettő aszt állította, hogy az övé az a lú,améket előhosztak. E egyek kösztük igasságot? Valahogy a fronton keveredett „, a lú, a rígi gazdája még megismerte, ie az új gazdája, aki befogta

, nem akarta adni. Megyünk az eggyiknek a házáho a lúval együtt. A ház előtt kérdem, hogy hun vót az istállóba a lúnak a helye? Mongya a magyar, hogy a fal mellett. Na jól van, mondom, nyissa ki a nagykaput, még az istálló ajtaját. Itt az uccán eleresszük a lovat, oszt ha bemégy az udvarra, az istállóba beáll a helyire, akkor tényleg magáé vót a lú. ügy is lett. Eleresztettem az uccán a lovat, az egy trabba mént az istállójig, ott ss n beált a fal emllé a rígi hejjire. Tényleg ezé az emberé ^t a lú." Az egyszeri ács és az egyszeri kocsis története "Mikor a gyomai református templom tornyát ípítettik, a főintéző úr nígyes fogat

tal hajtatott keresztül a kössígén. Az én nagyapám vót a kocsissá. Akkor csinálták a torony teteit, ippen a gömböt téttik fél, ott dógozott égy ácsmester. Ahogy megy a nígy lu szípen a templom felé, a templom előtt eccércsak hirtelen leáltak. Se té, se tova, nem mentek többet egy tapottat se sé'hova. A kocsis elkeszte iíket ütni az ostorral, de csak nem akartak menni, csak tán-