Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Csalog Zsolt: A kocsi és szekér Szentes vidékén
Répahordáshoz 8 a nagy szerepet nem játszd krumplihoz is suberdeszkával szerelték fel a kocsit. Mikor törés után behozták a csöves kukoricát, a saroglyát magasították fel egy zsák kukoricával s az ódalmagasitódeszkát használjak. Ennek lábai vannak, beállítható a kocsiderékba. Libát és disznót is legkényelmesebb kocsin vinni a piacra, a hízónak nem is szabadna szaladoznia. Az oldalakon ilyenkor 3-4-5 keresztfát fektetnek keresztbe, rádobnak egy öreg ajtót vagy keritésdarabot és kötéllel lekötik. Ha a saroglyát jó szorosra kapcsolják, tökéletes a ketrec.Aki gyakran kocsizik disznóval, bedészkázza a saroglyát, hogy ki ne törje a lábát a jószág. Suberdeszkával középen is el lehet rekeszteni a kocsiderekat, ha kell másnak is a hely. Régen, mikor még a subert nem ismerték, kocsiderékkel rekesztettek. Ea a hizó nem férne el a szük kocsiderékban, beépítik a kukoricahordó deszkát is. - Régen megesett gyakran, hogy Félegyházán pár fillérrel drágábban vették a kereskedők a disznót, mint itthon, mert onnan sokat vittek Pestre. Ilyenkor aztán felpakolta a gazda az eladni való hízóját egy este, befogott s éjjel beballagtak Félegyházára. Ha nem is annyira, mint lóban szegényebb vidéken, de - főleg a szegények szürüjén - Szentesen is kivette a részét a kocsi a nyomtatásból. Leginkább olyankor vették igénybe, mikor nem törött túlságosan a gaz. %y kocsi négy ló munkáját is elvégezte, mert ném emelte fel soha a lábát az ágyasról, mint a ló. Kihúzták a rudat, levették az oldalt,lőcsöt, fogták a két lovat. így a kocsi magától is körbe ment és pedig a lovak nyomán kívül. Voltak, akik a rudat is bennhagyták, az oldalt sem vették le, még az ülésre is felültek s onnan hajtottak körbe. A családban a kocsival kapcsolatban nemigen figyelhetünk meg munkamegosztást.A férfiak közül a "soros" szokott a kocsival dolgozni. Legfeljebb az fordul elő, hogy ha valaki nagyon szeret ökörrel bánni, mindig ő jár a szekérrel,