Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

A kiscsikót vagy más kisebb jószágot kiskorukban megköpködik, hogy szemmel meg ne verjék, + Legenda a lőréi Mikor Jézus még a földön járt s Péterrel faluról-falura jártak a a népet tanították, egy magános lő legelészett az útszélen. Jézus gondolta, hogy jő lenne ráülni, mert már fáradtak voltak. így szél a lóhoz; - Te ló! Engedd, hogy felüljünk rád,s vigyél el bennünket a legközelebbi faluig, mert már fáradtak vagyunk. - Várjatok amig jóllakom! Látjátok milyen jóizüen legelészek mondotta a ló. Jézus erre elátkozta a lovat ekképpen: - Egyél örökké, sohase lakjál jól. Ealálod óráján is - ha nem lesz más ennivalód, - harapj a ganédba! Azóta éjjel nappal mindig eszik a lói sohasem lakik jól. Halála óráján a maga ganéjába is beleharap.^ Ahogy Jézus és Péter tovább ballagtak az utcn. Egy legelésző szamárhoz igy szólt Jézus: - Te szamár! Igen fáradtak vagyunk,vigyél el bennünket a legközelebbi faluig! A szamár szó nélkül engedelmeskedett s Jézust meg Pétert el is vitte a faluig, pedig az jó messzire volt. Mikor leszálltak róla, Jézus megáldotta a szamarat; - Légy áldott az állatok között, lásd el magad, s ne legyen gondod a takarmányra! Azóta, ahol a ló már nem talál semmi harapni v. legelni valót, a szamár még megél, sőt meg is hizik. Jegyzetek 1-2. Molnár Ferenc elbeszéléséből.