Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

nem lesz szerencséd a lé eladásához s másképpen se* Ha hajtás közben összecsavarodik az ostorunk szijja,, valami bonyodalom keletkezésére számithatunk a vásárban. Ha vásárra indulsz, meg ne borotválkozz* így szerencsére számithatsz. Ha vásárra menőben először vén asszonnyal találkozol, jobb ha visszafordulsz, mert nem lesz szerencséd. Ha útközben pappal találkozol, nem lesz szerencséd. De ha megfogod a kabátján az egyik gombot s csavarsz egyet rajta, a szerencsétlenség elmarad* Kapj is jobbra, balra, hogy a gonoszok ne kisértsenek tovább, hanem hagyjanak békében. Ha vásárba induláskor a kocsira ülés előtt hasmenés fog el, bizonyosra veheted, hogy a vásárban szerencse ér. Hogy egy ló szép legyen: Egy ember kivül, a másik belül álljon az istállóajtón, s egy selyemből való sudarat kell fonniuk, aztán az ablakon áthúzni. Mind a ketten fogják, de aki kivül áll az fonja, aki pedig belül áll, annak háromszor vissza kell csapni vele. "Nagyapám testvérei azt megpróbálták - beszélte Ta-. kacs János szanki lakos, de csak egyszer birták a sudarat vissza csapni, mert a lovak szabadon voltak, s táltott szájjal mentek nekik." Támadás ellen, eleven csomót kötöttek. Ha megunt jószágod a vásárban el akarod adni, tégy le egy üres vályút, lehetőleg az udvarban, s megunt lovadat v. jószágodat ugrasd keresztül a vályún háromszor, jó áron eladhatod. Ha keresetlen ostorral inditottad a lovadat v. más jószágodat a vásárra, vagy ha indulás előtt keresetlen kötelet köthetsz az ostorod végére, jó eladást remélhetsz. De akkor is, ha csapkolódzás közben az ostorodon csomó kötődik. A csikót naponként jártatni kell, hogy el ne pókosodjon. Lovagolni az tanul meg legjobban,aki még sohase pró-