Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

te. Ilyenkor egy-egy kövér tinó* vagy ürü combja is belecsúszott a zsákjába. Baromszalajtáskor varjufészkek égetésére buzdította és tanogatta a pásztorokat, hogy ezzel más pásztoroknak károkat okozhassanak, mert ha a falka széjjelfutott, nagy károkat tehetett, s többször híjával lett meg. A hozzá folyamodd embereket egy picike fapohárbdl borral is megkínálta s ilyenkor elmondotta: " - Hogyne tudott volna a Krisztus jövendölni, mikor 40 esztendeje az enyin az a fapohárj már akkor tudta a tdt, hogy a jő bor valamikor drága lösz, azért szabta ilyen kicsire!" Nagy huncut volt az öreg: Ha pápista pásztorok kérték a segítségét, letérdelt a jószág körül, keresztet hányt magára /kálvinista létére/ s hókus-pókuszolt. Az ilyen ember és állatgyógyitó kuruzslókat népünk burgyánnak nevezi máig is, egy a XVIII. században élt Burján Ilona nevü halasi kuruzsióról, kinek működését hol engedélyezte hol meg betiltotta a hatóság. Levéltári adat: "...Burján Ilonának megengedtetik a veszettség orvoslása. "Gyógyszerei felsőbb vizsgálatra felküldetnek..* A válaszig gyógyíthat.^ Kuruzslási tudományát nem vitte el magával. Maradékai, igy a mult század középső idején Szenténé is folytatta. A lovak körüli babonás gyógyítási módokról az alábbi adatokat szereztük: "... Az 1930-as években egy Császár Róza-nevü Bodoglár pusztai nő kuruzslóskodott még a jószágok körül. - Szabó szomszédom panaszolta, hogy akárhonnan jön haza, az istállóban a lovak szőre felborzolódik. Többek a jól ismert Csiszár nevü kuruzslónőhöz igazították. - Mikor a kuruzslónő Szabóéknál megjelent, sajnálkozott s ajánlotta is, hogy ő majd segít a bajon. Fizetést nem kér, de ha kap valamit, elfogadja. - Az istállóban elkezdett imádkozni, de nem végezhette el... - Ez a jele - mondotta -, hogy itt bűnös kezek megrontották az istállót.