Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

H- Ez a fajta ló a mi tájékunkon a századforduló táján csaknem teljesen elveszett. Halason utoljára Keresztúri Antal gazdának voltak ilyen parlagi magyar-fajta lovai, 1910 körül. Ez a fajta nem igényelt abrakot, megélt a ménesben, vagy aklos marhák között is, télen, nyáron. Ha igára s jobb élelemre fogták, kisebb testalkatához képest igen használhatóak voltak. A legelőkön jól felfüveitek. Mivel ezek gyengébb testüek voltak, a szántó-vető paraszt ugy segitett magán, hogy hármat fogott az eke elé. - A fsj pusztulásának az az oka, hogy mikor a mult század derekán és vége felé a Monarchia fegyverkezni kezdett, s elkezdték szedni az un. remondákat, a parlagi magyar ló ára a vásárokon 50-70 Ft volt, de ugyanakkor a nónius és a gidrány fajtákat 250 - 270 Ft-ért megvette a honvéd kincstár, remondának; a tüzér lovakért pedig 350 - 400 Ft-ot is adtak. A parlagi magyar fajta lovakat - mivel kisebb testüek és gyengébbek voltak, legfeljebb dobot húzni vették meg /1-2 db-ot/. - A parlagi magyar-fajta ló, ha kisebb testű volt is, de aránylag erős ló volt. Télen megnőtt a szőre s nem fázott. Ellése idejét is szabályozták, hogy ne kora tavaszszal csíkozzon, hanem később, mikor már mezőre mehet. - Hámos lónak, tehát igázásra nemcsak az én, hanem más gasdatársaim véleménye szerint is legjobban bevált a mi vidékünkön a nónius és a gidrány. Nyereg alá és parádéra pedig a telivérek." 3. Koruk szerint Csikó

nak nevezik amig teljesen ki nem fejlődik a ló. Harmad, negyed vagy ötödfü /vagy fürékelő/ az éveinek száma szerint. Billeg alá való az 1-2 éves csikó. Maci

, a csikó becéző elnevezése. Poroszka a fiatal csikó. Pöndörincs a fiatal csikók tréfás elnevezése.