Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

a- összekötőfa. Ennek vésett lakába ffid" mindkét végén erős gömbfát húztak. Erős vaslánccal b-nél és az átellenben is megkötötték; a csatldlánc végét a perec vaskarikájába belehúz-fothtrc ^ s a c. pontnál a fölhércre kö, tötték, farkas hurokkal, s onnan a d. ponthoz vezették a láncot. Ott a lánc végén levő vaskampót /kapocs/ többszörösen átvették a keresztfa vésésnél, s a kampót a lánc azon szemébe akasztották, ahogy kívántatott, hogy a fölhérc egyenesen álljon. A továbbiakat igy beszélte el Kis Molnár Imre, öreg középgazda. - Ekkor a csikót egymagát a fölhérc elé fogták ugy, hogy az istráng le ne szaladhasson. Egy vastag vasszeget vertek a fölhérc két végébe e és f pontnál, 1/2 sukkal beljebb a szélénél, hogy el ne hasadjon a fölhérc. A csikót az f ponthoz állították, s az istrángok egyikét az e., másikát az f ponthoz kötötték. /Kötélből volt./ Ekkor a g helyen egy szelid lovat állítottak istráng nélkül s arra a gazda ráült. Ez a szelid ló annyit se húzott, mint egy légy, hanem oda kötötték egy kötőfékkel a csikó nyakához. A szelid lónak egy kantárja is volt s a gazda annál fogva fogta és kormányozta. Ha látta, hogy nem indít a csikó, akkor felkantározták s felgyeplőzték, s két ember - miután egy ólajtót tettek a korcsolyára, s arra 2 ember /béresek/ ráállt -, fogta az egyik a gyeplőt. Ekkor a gazda felugrott a szelid ló hátára, egy ciromostor a kezében: Elkiáltotta magát: - Hajrá Csillag /a csikó neve/! Kettőt, hármat jó erősen a hasa alá vágott. Ez a szántás szélénél volt. Erre futásnak eredt a szántóföldön. A hosszú fölhércen kirúgni nem tudott, pedig próbálta, fel-felvágta a farát, de mindannyiszor odavágtak a hasa alá az ostorral, s arról megtudta, hogy erről le akarják szoktatni. . - Húzta a korcsolyát a szántáson, ment eszeveszet-