Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

kovácsolt kisebb vaskarikában összeillesztve. A találkozásnál tehát kát kovácsolt vaskarika össze van illesztve s ott, a zablavas két darabja, amikor kell, csuklik. Ugyanis a fordulásoknál vagy a jobb, vagy a balfelőli gyeplő ággal kormányozhatő a ló s ilyenkor a másik oldala alig van háborgatva. 7. Feszitózabla

. Kemény szájú lovaknál alkalmazták. KUlönben olyan mint a másik zabla, de a ló álla alatt aprószemü, lehetőleg szegletes vasláncot vezetnek a zablakarikátől az átellenes zablakarikáig és ott felkapcsolják. így amikor a gyeplőszárat jobban meghúzzák, a lánc szőrit ja a ló alsó száját s az nem makrancoskodhatik. 8. Sallangok

. A parádékra készült lószerszámok kantárjain, az első és középső részein a fejszijhoz sallangokat is illesztettek, de néha és néhol a hátszij külső oldalára is tettek sallangot, mindkét esetben felvarrással. Ezek a sallangok diszei voltak a lószerszámoknak. Sokféle, szebbnél-szebb változatait láttuk. Sallangos lószerszám ma már csak elvétve látható a tájékon. 9. Csengők

. Ünnepélyes alkalmakkor, pl. lakodalmi ágyvitel alkalmával a parasztok a kocsik elé fogott lovaikat felcsengőztók, hogy a felvonulás látványosabb, diszesebb és zajosabb legyen. A kiscsikók nyakára azért kötöttek apróbb, un. csikócsengőt, hogy az anyaló a kocsizás, szántás vagy szánkázás alkalmával hallja a csengését, mert akkor tudja, hogy a fia is ott halad a közelébe, s nem tekintget jobbra-balra a fia után. Másképp sürün tekergetné a nyakát, hogy a fiát látja-e? II- A hám és részei

. A hám a lószerszám egyik legfontosabb része, mert a hám segitségével húzza a ló a terhet /kocsi stb./. Egy-egy fogatnál /2 ló/ mind a két lónak