Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

rasztoknak ünnepélyesebb alkalmakra készült lószerszámjaik is voltak. Voltak tehát közönséges /egyszerü/és pompásabb kiállítású lószerszámok is, éspedig a századforduló idejétől egyre nagyobb arányban. A lószerszámok formáit és méreteit megpróbálom az a~ lábbiakban ismertetni. Szomszédom Szentpétery Balázs régebbi lószerszámait fogom alapul venni, melytél itt-ott még egyszerűbbek is akadnak. Népünk a lószerszámokat a tájegységünkön, főképpen Halason igy különbözteti meg: I. Kantár

, amit némelyek zablafejnek neveznek. A befogott ló fékezését szolgálja a gyeplő által. Befogáskor a tartozékaival együtt a ló fejére húzzák. Részei; 1. Zablafej v. kantárfej

. 4 cm széles, 27 cm hosszú szij, mely a ló fején s fülein átvetve legfelül áll s a jobb és bal pofához simult. A csás és hajszás lóé egyező, s mindkét lóé a jobb és balpofán, hasitással kétágra szakad. Nézzük tovább a csás ló balpofáján

, tehát kivülről; A belső ág /szij/ a hasitástól /2 ágra szakadástól/ csak 7 cm hosszú és 2 cm széles. A szij 3 lyukkal van átütve. A ló álla alatt van áthúzva,ide kapcsolják a lófej másik /a belső/ oldalán a zablafej hasításától hosszan lefelé nyúló un. állszijat csattal. A külső ág /szij/ első része csak 20 cm hosszú, 2 cm széles, 4 helyen átlyukasztott szij /a mintán toldva s 2 darabból ö„.áze tűzve/, mely alatt a kiindulástól 10 cm távolra és alatta csat van, melyet körül fog egy hasonló szélességű szij, ami igy két rétü lesz s 33 cm hosszú s egy vas zablakarikához kapcsolódik s azt körülfogja. A zablakarikától visszafelé 9 cm-re egy másik csat van, melynek segítségével a visszahajtott rész a szíjba ütött 2 lyuk által