Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon
Easzonvételek A lovakat nem fejték, de a csikósok az ínséges időkben azt is megcselekedték. 5-6 liter tejet adott egy-egy kanca ló, de ritkábban 6-8 liternyit is. Szamárköhögés ellen a régi időben lótejet itattak a betegekkel, mivel az édesebb mint a tehéntej .Gyomorbajok ellen a mai napig is használják. A lovak bőrét a régi pásztorok takaródzóknak is felhasználták. Hideg télben magukra is öltötték. Szerszám-darabokat, szijazatokat is készítettek belőle. Előnyösen felhasználták pl. a kulacsok szijazatához, ruházatok díszítésére, szíj ázására, szép cifra sallangós ciromustorokat stb. készítettek a lóbőrökből. A lovak téli szőréből a gyerekek szőrlapdát, a szürszabók pokrócot meg szűröket készítettek. Az un. izzasztó knak is legjobb volt a lószőr, még a téli szőr is, de már a kárpitosok - mivel a lószőr eltaplósodott - disznószőrt használtak. Uléspárnákba, hátszijvánkosokba is jobb volt a disznószőr. A lószőrökön a cigányasszonyok is igen kaptak. Jó meszelőket, vagy keféket készítettek belőle. A számbaadáskor csak élelmiszereket kértek értük. A szitakötőknek is kapós volt a lószőr. A farkaszőrt meg a kötelesek kapkodták el,mert volt olyan közülük, amibe lószőr is kellett. A pásztorok ostorba valót szakítottak - válogatva - a farok*»szőrből. A kalapjukra meg álladzót készítettek belőle. Legértékesebb volt a farok-szőr. A sörény és farokszőröket a ménesek nyírása alkalmával a helyszínen a nagy alkalomra megjelent kereskedők vásárolták meg, jó pénzért. A kapott pénzen a bojtárok osztozkodtak. Az az ő mellékkeresetük volt. A ló szőréből a pásztorok használati eszközöket is készitgettek. Pl. pányvaköt elet, amit a Kiskunságon árkánynak neveztek, továbbá nyőrnyügöket. De készítettek szőrláncokat is, fekete és fejér /szürke/ ló farokszőréből. Egyik