Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

ságba jártak a parasztok, lóval nyomtatási munkára, hogy onnan egész kocsi buza rakománnyal térhessenek haza. így szereztek foszlós kalácsnak valót, mert a Kiskunságon ráfogták az emberek, hogy homokos földjük nem termi meg a búzát. Mások bérért,gyümölcsért szereztek búzát, Bácskából. A lóval nyomtatás igen sok veszódséggel járt s több helyen /ahol több volt a gabona is/ egész hónapon át, sőt tovább is tartott a nyomtatás. Többnyire 4 lóval járatták az ágyást

, de számos szérűben 6 lóval. Lehajtónak a gyerekféle is megfelelt /jó magam is gyakoroltam 1896-ban/, de a jó és szabályos lóhajtáshoz nagy figyelem kellett. nyomtatási körök lovak járatása az ágyasban a szérűkön A szérűben a/ az ágyás. A b/ az első kiskör, amit egymásután többször "lejárattak", azután kezdték járatni a c/ kört és igy tovább. A körök lejáratása után megfordították az ágyást s a fenti körökön a járatást újra kezdték. Hat ló összeállítása igy történt: Az a/ ponton áll a lóhajtó, b/ a pányvakötél, c/ és d/ az első két ló, e/ a pányvakötél, f/ - g/ a második két ló, h/ a pányvakötél, k/ - j/ a harmadik két ló. A szélső lovak az ágyás széléig jártak.