Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

set. - Nagy hiba - magyarázta Buhin Balázs -, hogy ha a gyeplőszárat nem kötik rá az eke szarvára, hanem a paraszt a nyakába akasztja, mint a szomszédom is. Én, ha egész héten szántottam is, az én lovam nevét nem hallotta senki, csak annyit, hogy w

ne" és "hő". A szomszédom már mindig nagy zajjal, káromkodással szánt, üti, veri a lovát. Tiszta komédia ez. Ilyen nagy cirkusz a paraszt élete. - Sohasem szabad a lovat kipróbálni, hogy mit bir, ha jő lovat akarunk. Azt se hogy milyen futos. Évenként két időszak volt, amikor az igavonókat jobban kellett gondozni: Februárban, a tavaszi szántás-vetés kezdete előtt és júniusban a nyári betakarítások előtt. Ilyenkor jobb takarmányt s több abrakot kapott a ló,, mint pl. januárban és májusban, az un. "kistál

1

* idején. - Az igen serény lovat ha befogják, rögtön indítani kell, - magyarázta Gáspár Mihály. - Nem szabad hóba, nőj s efféle szavakkal zavarni. - Még neki nem húzódik, nem szabad nagyon megterhelni, hanem meg kell előbb jártatni ugy, hogy kissé el is fáradjon. Aki tehát az első befogások alkalmával mindjárt leterheli a lovát, nem jó gazda, nem ért a jószággondozás titkaihoz. Igen jól cselekszik, aki kezdetben - ha lehet - könnyen indítható helyre, tehát partosabb helyre állítja a kocsit, nehogy az induláskor baj legyen. - Tapasztalásom szerint útközben már csak kivételes esetekben lesz csökönyössé az igás ló, de ha túlterhelik, útközben is csökönyössé lehet. - Elles után az anyakancát 10 - 12 napig nem fogtuk hámba. Kímélni kellett. - Fektéből a ló az elejével kel föl. Fuvarozás A fuvaros iparkodott a lovait kímélni, jó erőben