Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

állva vagy leginkább fekve. - Az ellős kanca lovakat még az éjjeli vagy hajnali órákban is fel-f elnéztük, hogy az elléskor kéznél legyünk, és ha szükségesnek mutatkozik, a csikó világra-j övet elekor segédkezzünk is, s ka kell a kiscsikót az anyjából kihozzuk.

3 Rossz ellésü lóhoz csikóst kerestek a gazdák. Jegyzetek; 1-2. Molnár Ferenc elbeszéléséből. 3. Gáspár Mihály elbeszéléséből. IX. fejezet A lovak felhasználása, haszonvételek^ szerszámok Legmegbecsültebb, legtöbbet érő haszonállat volt a gazdaságokban a ló. Ha kocsiba vagy ekébe fogták a legtöbbet érő munkát végezték, mert birta az igázást, a kocsival gyorsan haladt, hátára ülhetett gyermek és felnőtt, férfi és nő egyaránt) futtathatták, s parádézhattak velük. Az ökrök fogatolása már az 1890-es évektől fogva láthatóan alászállott, főképpen lassú mozgásuk miatt. Régebben, amikor még jobbadán a városról gazdálkodtak az emberek, hogy messzi földjeiken már "ókor reggel megkezdhessék a szántás-vetési vagy egyéb mezei munkákat, már előző nap délutánján el kellett indulni az ökrös szekerekkel, hogy az esedékes munkákat reggel, idejében elkezdhessék s igy kisebb ólszerü építményekben éj jeleztek. Akiknek meg 5-6 helyen voltak kisebb-nagyobb földjeik, ökreik lassú mozgása miatt csak sok üggyel-bajjal érhettek át mezei és betakarítási munkálatokon. Lóhasznáiat a parasztgazdaságokban Hámos lónak, tehát igázásra a Kiskunságon a gazdák megállapítása szerint legjobban levált a nónius és a gidrány